bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
/
Acts 27
Acts 27
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
1
Amint pedig elhatározták, hogy elhajózunk Itáliába, átadták Pált és (némely) más egyéb foglyokat őfelsége csapata egy Juliusz nevű századosának,
2
beszálltunk pedig egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia mentén fekvő helyeket készült behajózni, és elindultunk, velünk együtt volt a makedón Arisztarchosz is Thesszalonikából.
3
Másnap megérkeztünk Szidonba, Juliusz emberbarátilag bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, gondoskodásukban részesüljön.
4
Onnan elindulva elhajóztunk Küprosz alatt, mivelhogy a szelek ellenkezőek voltak.
5
és amikor a Kilikia és Pamfilia mellett levő nyílt tengeren áthajóztunk, eljutottunk a lükiai Mirába
6
és mivel ott talált a százados egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, átszállított minket abba,
7
elég sok napon át pedig hajónk lassan haladott és nehezen jutott Knidosz irányába, mivel nem engedett a szél minket, lehajóztunk Krétába, Szalmone táján,
8
és nagynehezen elhajózva mellette megérkeztünk egy helyre, amelyet Eszményi-szép kikötőnek (öbölnek) hívnak, amelyhez közel van Lázea városa.
9
Mivel pedig közben elég sok idő eltelt, és a hajózás már nem volt biztonságos, miután már a böjt is elmúlt, Pál óva-intette őket,
10
ezt mondta nekik: férfiak, úgy látom, hogy nemcsak a rakománynak (tehernek) és a hajónak, hanem lelkünknek is bántódásával és sok kárával fog történni a hajózás,
11
de a százados a kormányosnak és a hajóskapitánynak inkább hitt, mint azoknak, amit Pál mondott.
12
mivel pedig a kikötő a telelésre alkalmatlan volt, a többség azt határozta, hajózzanak el onnan, hátha valahogyan eljuthatnak áttelelni Foinikébe, Kréta egyik kikötőjébe, amely délnyugat és északnyugat felé néz,
13
de mivel lassú déli szél kezdett fújni, úgy vélték, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, felszedték a horgonyt és Kréta mentén (szorosan közel) hajóztak tovább,
14
nemsokára pedig onnét csapott le egy orkánszerű-forgószél, az úgynevezett eürakülon,
15
amint ez a hajót megragadta és nem volt képes széllel szembemenni, ráhagytuk, hogy sodorjon.
16
Amikor pedig egy Klaudának hívott kis sziget alatt elfutottunk, alig bírtuk megtartani a mentőcsónakot.
17
Miután mégis felhúzták, védőintézkedést tettek: körülkötözték a hajót félve, hogy homokzátonyra vetődnek, leeresztették a vitorlát és így sodródtak (vitettek) tovább,
18
mivel pedig hevesen dobált (hányt-vetett) a vihar bennünket, másnap kiszórták a rakományt,
19
és a harmadnap saját kezükkel (önkezűleg) a hajó felszerelését kidobálták (kihajigálták),
20
amikor azonban sem a nap, sem a csillagok több napon át nem látszottak, a téli vihar meg nem kicsit tombolt fölöttük, végül is oda lett a (meg)menekülésünknek minden reménye.
21
Amikor pedig már sok ideje nem ettek, akkor felállt Pál közöttük, és ezt mondta: kellett volna ugyan, ó férfiak, hogy rám hallgassatok (engedelmeskedjetek nekem) és nem kellett volna elindulni Krétától, hogy elkerüljük ezt a bajt és kárt,
22
de most azt mondom (intelek titeket), legyetek jó bizakodással, mert eldobva egy lélek sem lesz közületek, csupán csak a hajó,
23
mert mellém állt az éjjel angyala az Istennek, akié vagyok, akinek (tisztelettel) szolgálok is
24
és ezt mondta: nehogy félj, Pál! A császár elé kell neked állnod és lám! neked ajándékoz az Isten mindenkit, akik veled együtt hajóznak,
25
azért legyetek jó bizakodással (jókedvűek) férfiak, mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan szólt nekem.
26
Egy szigetre kell nekünk kivetődnünk.
27
Amint pedig eljött a tizennegyedik éjszaka, azóta amióta hányattattunk (hánykódtunk) ide-oda dobálva az Adrián, éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy közeledik valamilyen szárazföld hozzájuk,
28
és ledobva a mérőónt, húsz ölnyinek találták, röviddel azután továbbmenve (távolabb) ismét lebocsátották a mérőónt, tizenöt ölnyinek találták,
29
és félve attól, hogy talán valahol sziklás helyekre fognak vetődni, a hajó farából kihajítottak négy horgonyt (és) alig várták (kívánták), hogy megvirradjon,
30
amikor pedig a hajósok megpróbáltak (módot kerestek) menekülni a hajóból, és leeresztették a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, mintha a hajó orrából horgonyokat szándékoznának leereszteni,
31
ezt mondta Pál a századosnak és a katonáknak: ha ezek nem maradnak a hajóban, ti nem lesztek képesek megmenekülni,
32
akkor elvágták a katonák a mentőcsónak köteleit és hagyták azt kiesni.
33
Addig pedig amíg nappal nem lett, bíztatta (intette) Pál mindnyájukat, hogy vegyenek valami táplálékot magukhoz, ezt mondta: tizennegyedik napot töltitek várakozásban, és semmit nem vettetek magatokhoz,
34
azért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz táplálékot, mert ez a ti megmentéseteket szolgálja, mert senkinek közületek egy hajszála sem esik le (vész el) a fejéről.
35
Ezeket mondta és (kezébe) vett egy kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára és megtörte és elkezdett (hozzáfogott) enni,
36
miután (erre) jókedvűek lettek mindnyájan, ők maguk is vettek magukhoz táplálékot.
37
A hajóban pedig lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan voltunk.
38
Amikor jóllaktak a táplálékkal, azzal könnyítették a hajót, hogy kidobálnák a gabonát a tengerbe.
39
Amikor nappal lett, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos (lejtős) partja volt, elhatározták, hogy ha lehetséges, erre futtatják ki a hajót,
40
és a horgonyokat körös-körül eloldották, a tengerbe hagyták, egyszersmind a kormánylapátok tartóköteleit felengedték, és felvonták az orrvitorlát, a szél irányában tartottak (igyekeztek) a part felé.
41
Amikor pedig egy olyan helyre jutottak, ahol egy földnyelv (két oldalról mosott homokzátony) volt, ráfuttatták a hajót, az orra befúródva maradt mozdítatlanul, de a hátsórésze (a hajó fara) szétroncsolódott a hullámverés ereje miatt.
42
A katonáknak pedig az volt a tervük, hogy a foglyokat leölik, nehogy kiúszva, elmeneküljenek,
43
de a százados szándéka (terve) az volt: épségben átmenti Pált, eltiltotta őket ettől a szándéktól, megparancsolta, akik úszni tudnak, azok ugorjanak ki és elsőnek menjenek a szárazföldre,
44
és a többiek ki deszkákon, ki pedig hajóroncsokon; és így történt, hogy mindnyájan kimenekültek (épségben kijutottak) a szárazföldre.
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28