bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian HUNB (Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája)
/
Job 29
Job 29
Hungarian HUNB (Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája)
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
1
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2
Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
3
Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4
mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
5
amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;
6
amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.
7
Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
8
ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
9
A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.
10
A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11
Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.
12
Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.
13
A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
14
Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.
15
A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
16
Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
17
Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
18
Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.
19
Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.
20
Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.
21
Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
22
Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.
23
Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.
24
Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.
25
Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42