bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian HUNB (Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája)
/
Job 6
Job 6
Hungarian HUNB (Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája)
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 7 →
1
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!
3
Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim.
4
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
5
Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?
6
Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
7
Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
8
Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
9
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
10
Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11
Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?
12
Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
13
Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
14
Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
15
Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik,
16
amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.
17
De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18
Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19
Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.
20
De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.
21
Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.
22
Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben,
23
hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24
Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
25
Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
26
Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27
Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok!
28
Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
29
Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!
30
Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 7 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42