Acts 24

Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa

← Chapter 23 Jump to: Chapter 25 →

1PÁL FÉLIX CÉZÁREAI HELYTARTÓ ELŐTT Öt nappal későbben Ánániász főpap a vének közül néhánnyal és egy Tertullus nevű ügyvéddel lement Cézáreába, és a helytartó előtt vádat emelt Pál ellen.

2Akkor Pált előhívták és Tertullus így kezdte őt vádolni: Nemes Félix, hogy mi teáltalad nagy békességben élünk, és hogy a te gondoskodásod által e nép javára helyes intézkedések történtek,

3azt mi minden tekintetben és mindenütt elismerjük éspedig teljes hálával.

4De hogy ne tartóztassalak fel sokáig, kérlek, hogy hallgasd meg jóindulattal a mi ügyünknek rövid előadását.

5Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez az ember maga a gonoszság, és meghasonlást támaszt a földkerekségén élő valamennyi zsidó közt, és feje a názárethiek eretnekségének,

6és a templomot is igyekezett megszentségteleníteni; de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartunk felette ítélkezni.

7Lüsziász ezredes azonban közbelépett, és erőszakkal kivette őt a kezünkből,

8és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek; ha kihallgatod Pált, tőle magától is tudomást szerezhetsz mind arról, amivel mi őt vádoljuk.

9Ezt a vádat a zsidók is erősítgették, és mondogatták, hogy valóban úgy történt a dolog, ahogyan Tertullus mondta.

10A helytartó intett Pálnak, hogy beszéljen, és ő így szólt: Mivel tudom, hogy te sok esztendő óta vagy bírája e népnek, bizalommal védekezem a magam ügyében.

11És így tőlem megtudhatod, hogy nem több, mint tizenkét napja van annak, hogy Jeruzsálembe fölmentem imádkozni.

12És sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láthatta senki, hogy bárkivel vitatkoztam volna, vagy hogy a népet lázítottam volna;

13tehát nem bizonyíthatják be néked azt, amivel most engemet vádolnak.

14Azt azonban megvallom néked, hogy én ama tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, hogy én minden tekintetben hiszem azt, ami a törvény szerint való és ami a próféták könyveiben meg van írva;

15és reménységem van Istenben, hogy - amit ezek maguk is várnak -, feltámadnak majd mind az igazak mind a hamisak.

16Azért abban gyakorlom magamat, hogy mindenkor tiszta lelkiismeretem legyen Isten előtt és az emberek előtt.

17Több évi távollét után mentem föl Jeruzsálembe, hogy népemnek alamizsnát vigyek, és áldozatot mutassak be;

18aközben és amikor a tisztulási fogadalmat teljesítettem, - és nem csődületben, sem nem zavargásban -,

19talált rám a templomban néhány ázsiai zsidó, akiknek ide eléd kellett volna jönniök, és engemet itt kellett volna vádolniok, ha van valami panaszuk ellenem.

20Vagy pedig ezek a vádlóim maguk mondják meg, micsoda törvényszegést találtak énbennem, amikor a nagytanács előtt álltam;

21talán csak amiatt az egyetlen szó miatt vádolhatnak, amelyet köztük állván, így kiáltottam el: A halottak feltámadásában bízó hitem miatt állok most vádlottként előttetek.

22FÉLIX HELYTARTÓ PÁL KIHALLGATÁSÁT ELHALASZTJA ÉS HALOGATJA Félix azonban elhalasztotta a kihallgatást, mert a keresztyén tanításról pontosabb tudomása volt, és azt mondta: Amikor Lüsziász ezredes ide lejön, akkor fogok ügyetekben dönteni;

23és megparancsolta a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban, és hozzátartozói közül senkit se tiltsanak el attól, hogy néki segítségére legyenek.

24Néhány nap múltával pedig Félix megjelent feleségével a zsidó származású Druszillával s maga elé hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztusban bízó hit felől.

25De amikor Pál az igazságosságról (krisztusi életről), az önmegtartóztatásról, és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülvén azt mondta: Most menj el, de ha megfelelő időm lesz rá, majd magamhoz hívatlak téged.

26Egyszersmind azt is remélte, hogy Pál pénzt ád majd néki; azért gyakran magához hívatta és elbeszélgetett vele.

27Két esztendő múltával Porcius Festus lett Félix utóda; Félix azonban, minthogy kedveskedni akart a zsidóknak, Pált fogságban hagyta.

← Chapter 23 Jump to: Chapter 25 →