bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa
/
Acts 27
Acts 27
Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
1
PÁL RÓMÁBA INDUL; ÚTKÖZBEN VIHAR ÉS HAJÓTÖRÉS ÉRI Amikor Itáliába hajózásunknak ideje elérkezett, mind Pált mind néhány más foglyot átadtak egy Július nevű századosnak, aki valamelyik császári csapatban szolgált.
2
Azután egy ádrámüttioni hajóra szálltunk, amely az ázsiai partvidék kikötőibe készült, és útnak indultunk; velünk együtt volt a mákedoniai Árisztárkhosz is Thesszálonikából.
3
Másnap Szidónban kötöttünk ki. Július emberségesen bánt Pállal és megengedte néki, hogy elmenjen ottani barátaihoz, és hogy azok gondoskodjanak róla.
4
Onnan elindulván, Küprosz mellett hajóztunk el, mert a szél ellenkezett velünk,
5
majd Kilikia és Pámphülia tengerpartjai mellett elhajózva a lükiai Mürra városába jutottunk.
6
És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajóra talált, abba szállított át minket.
7
Több napi lassú hajózás után elérkeztünk Knüdosz közelébe; de mivel ott a szél nem engedett nyugat felé menni, Kréta mellett hajóztunk el Szálmóné tájékán,
8
és nagy üggyel-bajjal hajózván a part mentén, eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek; ehhez közel volt Lászáia városa.
9
Mivel pedig utazásunkkal sok idő telt el, és a hajózás már veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál intette őket, ezt mondván:
10
Férfiak, látom, hogy a hajóút folytatása nemcsak a hajón lévő áruknak és a hajónak okozhat bajt és sok kárt, hanem életünket is nagy veszedelembe sodorja.
11
A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a hajó tulajdonosának, mint annak, amit Pál mondott.
12
Mivel pedig az a kikötő telelésre alkalmatlan volt, a többség azt tanácsolta, hogy hajózzunk tovább, hogy valami módon eljussunk Kréta szigetének Phoiniké nevű kikötőjébe, és teleljünk ott, az a kikötő a délnyugati és északnyugati széltől egyaránt védett.
13
Minthogy pedig enyhe déli szél fújt, azt gondolván, hogy szándékukat véghez vihetik, fölszedték a vasmacskát, és Kréta partjaihoz nagyon közel hajóztak tovább.
14
De nem sok idő múlván, a sziget felől viharos szélvész csapott le, amelyet északkeleti szélnek neveznek.
15
Mivel pedig a hajót magával ragadta a szél, és azzal a hajó nem tudott szembeszállni, azért szélnek eresztettük és úgy sodródtunk tova.
16
És elfutván egy kis sziget mellett, amelyet Kaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk a mentőcsónakot a hajóra emelni.
17
Azt felhúzták, és a hajó megmentéséhez fogtak úgy, hogy kötelekkel átkötötték; de mivel féltek, hogy a Szürtisz-tengeröböl zátonyaira jutnak, a vitorlát leeresztették, és úgy sodródtak tova.
18
Minthogy pedig a vihar nagyon hevesen hányt-vetett bennünket, másnap kidobálták a hajó terhének egy részét,
19
és harmadnap saját kezükkel kidobálták a hajózáshoz szükséges szerszámokat.
20
Mivel pedig több napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, és nem csekély vihar tombolt körülöttünk, végül megmenekülésünknek minden reménysége szertefoszlott.
21
Minthogy pedig már sok idő óta nem ettünk, Pál felállt köztünk és így szólt: Férfiak, engedelmeskednetek kellett volna nékem, és nem lett volna szabad elindulnunk Krétából, hogy elkerüljük ezt a bajt és kárt.
22
Most már azonban arra intelek titeket, hogy bízzatok; mert közületek senki sem vész el, csak a hajó.
23
Ma éjjel ugyanis mellém állt egy angyala annak az Istennek, akié vagyok, és akinek szolgálok,
24
és azt mondta: Ne félj Pál, néked el kell jutnod a császár elé; és ímé, Isten néked ajándékozta mind azokat, akik veled együtt utaznak.
25
Azért bízzatok férfiak; mert hiszek az Istenben, hogy úgy lesz, amint énnékem megmondta.
26
El kell jutnunk valamelyik szigetre.
27
Amikor pedig a tizennegyedik éjszaka elérkezett azóta, hogy az Adriai-tengeren ide-oda hányódtunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valami szárazföldhöz közelednek.
28
És lebocsátván a mérőónt, a mélységet (hajós öllel mérve) húsz ölnyinek találták (egy hajós öl, orgüia: 185 centiméter); majd kevéssel tovább menvén, és ismét lebocsátván a mérőónt, tizenöt ölnyinek találták;
29
és mivel féltek, hogy valami sziklás helyre vetődünk, a hajó hátulsó részéből négy vasmacskát dobtak ki, és várva-várták a nap fölkeltét.
30
Akkor azonban a hajósok el akartak menekülni a hajóról, és a mentőcsónakot a tengerre bocsátották azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából vasmacskát szándékoznak leereszteni;
31
de Pál így szólt a századosnak és a katonáknak: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti nem menekülhettek meg.
32
Akkor a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és az a tengerbe esett.
33
Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindenkit intett, hogy egyenek, mondván: Ma van tizennegyedik napja, amióta állandóan étlen várakoztok, és semmit sem ettetek.
34
Azért intelek titeket, hogy egyetek valamit, mert az javatokra szolgál; mert közületek senkinek egy haja szála sem vész el a fejéről.
35
Amikor ezeket mondta, és kenyeret vett a kezébe, hálát adott Istennek mind azoknak színe előtt, és megtörvén, enni kezdett.
36
Akkor valamennyien nekibuzdultak és szintén ettek.
37
Mind együtt kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
38
És az után, hogy jóllaktak, a gabonaterhet a tengerbe hányták, hogy könnyebbítsenek a hajón.
39
Amikor pedig megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy tengeröblöt pillantottak meg, amelynek lapályos partja volt, és arra gondoltak, hogy a partra futtatják a hajót, ha bírják.
40
A vasmacskák kötelét tehát elvagdalván, a vasmacskákat a tengerben hagyták, egyszersmind a megkötött kormányrúd köteleit megoldották, és a nagy vitorlát felvonván a szél erejével a part felé igyekeztek.
41
Aközben egy homokzátonyhoz értek, és arra eresztették rá a hajót, amelynek eleje a homokpartra csúszott és mozdulatlanul ott maradt, a hátulsó része azonban az erős hullámveréstől kezdett széttöredezni.
42
A katonák pedig azon tanakodtak, hogy a foglyokat megölik, hogy valamelyik a partra kiúszván el ne meneküljön.
43
A százados azonban meg akarta menteni Pált, és azért szándékuk végrehajtásában megakadályozta őket, és megparancsolta, hogy először azok ugorjanak a tengerbe, akik tudnak úszni, és meneküljenek ki a szárazföldre,
44
azután a többiek is, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. így történt, hogy valamennyien kimenekültek a szárazföldre.
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28