Acts 25

Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa

← Chapter 24 Jump to: Chapter 26 →

1PÁLT PORCIUS FESTUS HELYTARTÓ KIHALLGATJA; PÁL A CSÁSZÁRHOZ FELLEBBEZ Amint Festus megérkezett Júdea tartományába, három nap múltával Cézáreából felment Jeruzsálembe;

2ott a főpapok és a zsidók főemberei Festus előtt vádat emeltek Pál ellen, és ellenséges indulattal eltelve Pál iránt,

3sürgetve azt a kedvezést kérték maguknak Festustól, hogy Pált küldesse Jeruzsálembe, ugyanis az volt a gonosz szándékuk, hogy útközben megölik.

4Festus azonban azt felelte: Pált Cézáreában őrzik, én magam is hamarosan oda szándékozom utazni;

5akik azért köztetek - úgymond -, főemberek, jöjjenek le velem, és ha van valami gonoszság abban az emberben, emeljenek vádat ellene.

6Festus azután, hogy Jeruzsálemben nyolc vagy tíz napot töltött, lement Cézáreába; ott másnap a bírói székbe ült és megparancsolta, hogy Pált vezessék elő.

7Amikor pedig az megjelent, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és sok súlyos vádat emeltek ellene, de azokat nem tudták bebizonyítani,

8mert Pál magát annak kijelentésével védelmezte, hogy úgymond: Én sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit nem vétettem.

9Festus azonban a zsidóknak kedveskedni kívánt, és azért Páltól azt kérdezte: Akarsz-é Jeruzsálembe fölmenni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzem feletted?

10Pál azonban azt mondta: Én most a császár ítélőszéke előtt állok, itt kell megítéltetnem. A zsidók ellen semmit sem vétettem, amint azt te magad is jól tudod.

11Mert ha vétkes vagyok, és ha valami halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sem igaz abból, amivel ezek (a zsidók) engem vádolnak, senki engem az ő kezükbe nem adhat azért, hogy nékik kedveskedjék. A császárhoz fellebbezek.

12Akkor Festus tanácsadóival meghányta-vetette a dolgot, és azután így felelt: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.

13PÁL ÁGRIPPÁSZ KIRÁLY ELŐTT Egynéhány nap elmúlván Ágrippász király és Berniké Cézáreába mentek, hogy Festust köszöntsék.

14Amikor pedig már több napot töltöttek ott, Festus a király előtt szóvá tette Pál ügyét, mondván: Van itt egy férfiú, akit Félix hagyott itt mint foglyot;

15és amikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei vádat emeltek ellene, és elítéltetését kérték.

16Én azt feleltem nékik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk az, hogy egy vádlottat kiszolgáltassanak, amíg a vádlottat vádlóival szemtől-szembe nem állították, hogy alkalma legyen arra, hogy a vád ellen védelmezze magát.

17Amikor tehát idegyűltek, haladék nélkül, már másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfiút;

18amikor azonban vádlói előálltak, semmi olyan gonosz tettel nem tudták vádolni, amilyenre én gondoltam,

19hanem csak a maguk babonás hitének vitás kérdéseiről vitatkoztak vele, és bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él.

20Mivel azonban én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, megkérdeztem, vajon akar-é Jeruzsálembe menni, hogy ott ítéltessék meg ebben az ügyben.

21Amikor pedig Pál fellebbezett, és azt kívánta, hogy fogságban maradhasson, amíg a felséges császár mond felette ítéletet, megparancsoltam, hogy őrizzék, amíg a császárhoz küldhetem.

22Ágrippász így szólt Festusnak: Magam is szeretném meghallgatni azt az embert. Festus így felelt: Holnap meghallgathatod őt.

23Másnap Ágrippász és Berniké nagy pompával csakugyan megjelent, és bement a törvényszéki terembe az ezredesekkel és a város előkelő embereivel együtt; akkor Festus parancsára Pált elővezették;

24és Festus így szólt: Ágrippász király és mind ti velünk együtt lévő férfiak látjátok ezt az embert, aki ellen a zsidók valamennyien panaszt emeltek nálam Jeruzsálemben is, itt is, azt kiáltozván, hogy ennek nem szabad tovább élnie.

25De én jól láttam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett; minthogy azonban őmaga a császárhoz fellebbezett, úgy ítéltem, hogy odaküldöm őt.

26Azonban felőle valami bizonyosat nem tudok írni az én uramnak; azért vezettettem elétek, és kiváltképpen teeléd Ágrippász király, hogy meghallgatása után tudjak mit írni;

27értelmetlen dolognak látszik ugyanis előttem, hogy valaki elküld egy foglyot, és az ellene emelt vádat nem jelenti meg.

← Chapter 24 Jump to: Chapter 26 →