Mark 12

Hungarian CSIA

← Chapter 11 Jump to: Chapter 13 →

1Majd példázatokban kezdett szólni: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, sajtót vésett le benne, tornyot is épített, majd kiadta szőlőműveseknek. Aztán külföldre utazott.

2A maga idejében egy rabszolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy kapjon a szőlőművesektől a szőlő terméséből.

3Ám azok megfogták, megverték, és üresen bocsátották el.

4Ekkor újra elküldött hozzájuk egy másik rabszolgát, azt is megsebesítették a fején és meggyalázták.

5Mást küldött, megölték, sok mást is, azokat részben megverték, részben megölték.

6De volt még valakije: egy szeretett fia. Utolsónak azt küldte hozzájuk. Úgy gondolta: talán csak megszégyenülnek a fiammal szemben.

7De azok a földművesek így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg és mienk lesz az örökrésze!

8Ekkor megfogták, megölték és kivetették a szőlőből!

9Vajon mit fog a szőlő ura tenni? Megjön, elpusztítja a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja oda.

10Hát nem olvastátok ezt az írást: Az a kő, melyet az építők a próbán elvetettek, lett a szegletkő?

11Az Úrtól indult ez ki. Szemünk előtt mégis csodálatos!”

12Ezután igyekeztek elfogni őt, de féltek a tömegtől. Észrevették ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Azzal otthagyták Jézust és elmentek.

13A farizeusok és Heródes-pártiak közül hozzáküldtek egyeseket, hogy valamelyik szaván megfogják őt.

14Elmentek és így szóltak hozzá: „Tanító, tudjuk, hogy igaz vagy és nem törődsz senkivel sem, mert nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját a valóság alapján tanítod! Szabad-e a császárnak adót fizetni? Megfizessük-e, vagy ne fizessük?”

15Ő azonban átlátta képmutatásukat és így felelt nekik: „Miért kísértetek? Hozzatok ide nekem egy dénárt, hadd lássam!”

16Hoztak, mire megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” „A császáré” – felelték neki.

17Mire Jézus így szólt hozzájuk: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.” Elcsodálkoztak rajta.

18Aztán szadduceusok jöttek hozzá, kik azt beszélik, hogy nincs feltámadás. Ők is kérdést intéztek hozzá.

19„Tanító! – szóltak – Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek úgy hal meg a testvére, hogy feleséget hagy hátra, de nem hagy gyermeket, vegye el a testvére az asszonyt és támasszon magot a testvérnek.

20Hét testvér volt és az első feleséget vett, de meghalt és nem hagyott magot.

21Elvette a nőt a második és meghalt úgy, hogy nem hagyott magot. A harmadik hasonlóképpen.

22Úgy tett mind a hét és nem hagytak magot. Mindegyik közül utolsónak az asszony is meghalt.

23A feltámadáskor, mikor majd felkelnek a sírból, közülük kié lesz az asszony? Hiszen heten bírták feleségül.”

24Jézus ezt felelte nekik: „Nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

25Mikor ugyanis a halottak közül feltámadnak, sem feleséget nem vesznek, sem nőül nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a mennyekben az angyalok.

26A halottakat illetően pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, hogy a csipkebokornál mit szólt az Isten: Én vagyok Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene?

27Nem halottak Istene az Isten, hanem élőké! Nagyon eltévedtetek!”

28Az egyik írástudó, miután hallotta vitájukat, hozzáment és látva, hogy helyesen felelt meg nekik, megkérdezte tőle: „Mindegyik közül melyik parancsolat az első?”

29„Az első ez: – felelte Jézus – Halljad Izráel, az Úr a mi Istenünk egy Úr!

30Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden egész erődből!

31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!”

32„Helyesen van Tanító – válaszolt neki az írástudó –, a valóságnak megfelelően mondtad, hogy egy az Isten és nincs több rajta kívül.

33Továbbá, hogy egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni Őt és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál.”

34Jézus mikor észrevette, hogy értelmesen felelt, így szólt hozzá: „Nem messze vagy az Isten Királyságától.” Többé azután senki sem merte őt megkérdezni.

35Amikor Jézus a templomban tanított, előhozta ezt a kérdést: „Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak a Fia?

36Maga Dávid a Szent Szellem által ezt mondta: Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj le jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem!

37Maga Dávid mondja őt Urának. Honnan fia hát neki?”

38A nagy tömegnek öröm volt hallgatnia őt. Tanítás közben így szólt egyszer: „Őrizkedjetek az írástudóktól, kiknek az a kívánságuk, hogy palástban járhassanak, és a piacokon köszöntsék őket,

39a zsinagógában elől üljenek, a lakomákon az első helyeket szeretik.

40Az özvegyek házát ők eszik föl, bár színből hosszan imádkoznak. Ezeknek bőségesebben jár ki majd az ítélet!”

41Aztán leült a persely ellenében és figyelte, hogy a tömeg hogyan dobja pénzét a perselybe. Sok gazdag sokat vetett.

42Majd jött egy szegény özvegy és két fillért dobott, azaz egy negyed pénzt.

43Magához szólította tanítványait és így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindazoknál többet vetett, akik a perselybe dobtak.

44Mert mindenki a feleslegéből vetett, de ez a maga szűkösségéből mindenét bedobta, amije volt, még a betevő falatját is.”

← Chapter 11 Jump to: Chapter 13 →