Mark 5

Hungarian CSIA

← Chapter 4 Jump to: Chapter 6 →

1Átértek a tó túlsó partjára a gerazénusok vidékére.

2Miután a hajóból kiszállt, a sírokból azonnal szembe jött vele egy ember, aki tisztátalan szellemben volt.

3Ennek lakása a sírokban volt és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni,

4mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna.

5Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott és kövekkel vagdalta magát.

6De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte

7és nagy hangon kiáltott: „Mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne kínozz engem!”

8Mert Jézus azt mondta neki: „Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!”

9Most megkérdezte őt: „Mi a neved?” „Légió a nevem – felelte neki –, mert sokan vagyunk!”

10Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őt el arról a vidékről.

11Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.

12Rimánkodtak neki: „Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!”

13Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba s a tóba belefulladt.

14Pásztoraik erre elfutottak s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek– megnézni, hogy mi történt.

15Odaértek Jézushoz és látták, hogy az ördöngős, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van.

16Azok aztán akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngőssel és a disznókkal.

17Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból.

18Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngős kérlelte, hogy vele lehessen.

19De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Eredj haza a tieidhez és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, s hogy hogyan könyörült rajtad.”

20Az el is ment és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.

21Miután Jézus a hajóval újra átkelt a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt hozzá. Még a tóparton volt,

22mikor eljött az egyik zsinagógafő, Jairus nevű. Ahogy meglátta őt, a lábához esett

23és igen kérlelte őt: „Mivel a lányom a végét járja, jöjj el, vesd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen.”

24El is ment vele. De nagy tömeg követte és szorongatták.

25Ekkor hozzáment egy asszony, akinek tizenkét éve vérfolyása volt,

26aki sok orvostól igen sokat szenvedett s mindenét, amije volt, rájuk költötte, de belőlük semmi haszna nem volt, hanem csak rosszabbul lett.

27Ez az asszony, miután a Jézus dolgairól hallott, hozzáment a tömegben és hátulról megérintette a köpenyét.

28Azt gondolta ugyanis: „Ha csak érinthetem a köpenyét, megmenekülök.”

29Vérének forrása azonnal ki is száradt s észrevette testén, hogy az őt verő betegség ostorától meggyógyult.

30Jézus is azonnal felismerte magán, hogy hatalmas erő távozott el tőle. Megfordult hát a tömegben és így szólt: „Ki fogta meg a köpenyemet?”

31„Látod, hogy a tömeg szorongat – szóltak tanítványai – s mégis azt kérded, ki fogott meg?”

32De ő körültekintett, hogy lássa azt, aki így tett vele.

33Az asszony, aki tudta, hogy mi történik vele, ijedten és remegve odament, lábához borult és megmondta neki a teljes igazságot,

34mire Jézus így szólt hozzá: „Leányom, hited megmentett! Eredj el békességben s légy egészséges, a téged verő ostortól szabad.”

35Még beszélt, mikor emberek érkeztek a zsinagógafőtől és ezt mondották: „Leányod meghalt! Miért zaklatod még tovább a Tanítót?”

36De Jézus, aki meghallotta a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógafőhöz: „Ne félj, csak higgy!”

37Aztán nem engedte meg senkinek, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Jakab testvérének.

38Mikor bementek a zsinagógafő házába, zajongó tömeget pillantott meg, mely sírt, jajveszékelt és igen kiáltozott.

39Ahogy belépett, megszólította, őket: „Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem szunnyad.”

40Erre kinevették. Ő azonban, miután mindannyijukat kiűzte, csak a gyermek atyját, anyját és a vele tartókat vitte magával s bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41Ott megragadta a gyermek kezét és rászólt: „Talitha kum! Aminek fordítása: Leánykám azt mondom neked: Kelj fel.”

42A leányka rögtön felkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. A nagy döbbenettől azonnal magukon kívül jutottak.

43Ő meg szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki ne tudjon a dologról. Aztán szólt, hogy adjanak a leánykának enni.

← Chapter 4 Jump to: Chapter 6 →