Mark 6 — Hungarian CSIA

1Azután eltávozott onnan és a hazájába ment. Tanítványai követték.

2Szombat lett és elkezdett tanítani zsinagógájukban. Hallgatói közül sokan megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezeket az adományokat? Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől?

3Nem az ácsmester ő, Máriának a fia? Jakabnak, Józsénak, Júdásnak, Simonnak a testvére? Nincsenek-e nálunk férjnél a húgai?” És belé ütköztek, kelepce fogta meg őket.

4Jézus pedig ezt mondta nekik: „Csak hazájában, a rokonai közt, saját családjában nincs becsülete a prófétának!”

5Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés gyengélkedőre vetette rá kezét, hogy gyógyítsa őket.

6Hitetlenségükön azonban elcsodálkozott. Aztán a tanyákat járta be és tanított.

7Majd magához szólította a tizenkettőt és elkezdte azokat kettesével szétküldeni. Felhatalmazást adott nekik a tisztátalan szellemeken

8s megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot.” Ne vigyetek kenyeret, tarisznyát, övetekben rézpénzt.

9Hanem húzzatok sarut. Ne öltsetek két köntöst!”

10Majd ezt mondta nekik: „Ha valahol egy házba bementek, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan!

11S ha valamely hely nem fogad be titeket, és nem hallgatnak rátok, mikor onnan kimentek, még a port is rázzátok le, mely lábatokhoz tapadt, ellenük szóló tanúságtételül.”

12Azok el is mentek. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni.

13Sok ördögi szellemet űztek ki, sok gyengélkedőt megkentek olajjal s azok meggyógyultak.

14Mindezt meghallotta Heródes király is. Hiszen Jézus neve már ismertté vált. Azt beszélték, hogy Bemerítő János támadt fel a halottak közül, azért hatnak általa azok a hatalmas erők.

15Mások azt mondták róla, hogy Illés ő, megint mások azt beszélték, hogy próféta, a próféták közül volna az egyik.

16Heródes, miután hallott róla, ezt mondotta: „Az támadt fel, akit én lefejeztettem, János.”

17Mert ez a Heródes volt az, aki Jánost elhozatta, letartóztatta, majd megkötözve börtönben tartotta Heródiásért, testvérének Fülöpnek feleségéért, mert feleségévé tette.

18János tudniillik azt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségét magadnál tartani.”

19Heródiás neheztelt Jánosra s meg akarta öletni őt, de nem tehette.

20Mert Heródes félt Jánostól, minthogy tudta, hogy igazságos és szent ember, azért arra igyekezett, hogy megőrizze őt. Sok mindenben hallgatott rá. Ezért tanácstalanul állt vele szemben annál inkább, mert szívesen hallgatta őt.

21Jött azonban egy alkalmas nap, melyen Heródes születésnapi ebédet adott nagyjainak, az ezredeseknek és Galilea előkelőinek.

22Bement a vendégségbe az asszonynak, Heródiásnak lánya is és táncot lejtett. Heródesnek és a vendégeknek megtetszett a tánc.” Kérj tőlem, amit akarsz! – mondta a király a leánynak – Megadom neked.”

23Meg is esküdött neki: „Amit kérsz, megadom neked, még ha a fele királyságomat is.”

24A leány kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Az így felelt: „Bemerítő Jánosnak a fejét.”

25A leány tüstént nagy sietséggel ment be a királyhoz és ezt kérte: „Azt akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban Bemerítő Jánosnak a fejét!”

26A királyt bánat fogta el, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.

27Így a király rögtön elküldte a hóhért s elrendelte, hogy hozza el annak fejét.

28A hóhér elment, a börtönben lefejezte őt, aztán egy tálban elhozta János fejét és odaadta a leánynak, a leány odaadta az anyjának.

29Ahogy János tanítványai a történteket meghallották, eljöttek, elvitték a holttestet, és sírba helyezték.

30Azután Jézusnál gyülekeztek az apostolok, és hírt adtak neki mindenről, amit tettek és tanítottak.

31Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek el ti egyedül egy puszta helyre s nyugodjatok le egy kissé!” Sok volt ugyanis a jövő-menő s evésre sem volt alkalmas idejük.

32Elmentek hát külön egy hajóval egy puszta helyre.

33De meglátták őket az arra járók, sokan felismerték őket, úgyhogy gyalogszerrel az összes városokból összefutottak oda az emberek és megelőzték őket.

34Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket.

35Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek és így szóltak: „Puszta a hely és már késő az óra!

36Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek.”

37Ő azonban ezt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni!” „Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” – kérdezték azok.

38„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: „Öt kenyerünk van és két halunk!”

39Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön.

40Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban.

41Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak.

42Mind ettek és jóllaktak.

43Azután összeszedték a darabokat és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is.

44Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.

45Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba s menjenek át előtte a túlsó partra Betszaidába, míg ő a tömeget elbocsátja.

46Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni.

47Késő este lett s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.

48Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,

49azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet és felkiáltottak.

50Mert mind látták őt és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! – mondotta nekik – Ne féljetek!”

51Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.

52A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.

53Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak s ott vetettek horgonyt.

54Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,

55sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.

56Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek.