bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
/
Isaiah 42
Isaiah 42
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
← Chapter 41
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 53
Chapter 54
Chapter 55
Chapter 56
Chapter 57
Chapter 58
Chapter 59
Chapter 60
Chapter 61
Chapter 62
Chapter 63
Chapter 64
Chapter 65
Chapter 66
Chapter 43 →
1
„Nézzétek! Ő az én szolgám akit támogatok, őt választottam, mert gyönyörködöm benne. Szellememmel töltöttem be, hogy igazságosságot hozzon a nemzeteknek.
2
Nem hangoskodik, nem mutogatja magát, nem lármázza fel az utcákat.
3
Aki megtört, mint a nád, ő nem töri össze. Akiben már alig pislákol az élet, mint az olajmécs lángja, ő nem oltja ki. Igazságot szolgáltat hűségesen.
4
Ő maga nem lankad el, s nem törik össze, hanem megszilárdítja az igazságosságot a földön. Tanításában bíznak a távoli partok és messzi szigetek lakói.”
5
Ezt mondja az Örökkévaló, az Isten, aki teremtette és kiterjesztette az eget, aki megalapozta a földet, és sarjasztott belőle élőket, aki leheletet ad az embereknek, és az élet szellemét a föld lakóinak.
6
„Én, az Örökkévaló hívtalak el téged igazságban, megőrizlek, és fogom a kezed. Szövetségül adtalak a népnek, világosságul a nemzeteknek.
7
Elhívtalak, hogy a vakok szemeit megnyisd, a foglyokat a börtönből kihozd, és a rabokat a sötétség fogságából kiszabadítsd.
8
Én vagyok az Örökkévaló, ez a nevem! Dicsőségemet másnak nem adom, dicséretem a bálványoknak át nem engedem!
9
Lássátok meg, vegyétek észre, a régi dolgoknak örökre vége! Most újakat hirdetek, s mielőtt kisarjadnak, tudatom veletek.”
10
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Dicsérjétek őt a föld széléig mindenütt! Énekeljetek, akik tengerre szálltok, és ti is, tengeri lények, mind! Távoli partok lakói, ti is énekeljetek!
11
Zengjen a puszta és a városok, ujjongjanak Kédár falvai! Kiáltsanak örömmel a sziklákon lakók, a hegycsúcsokról kiáltsanak!
12
Dicsőítsék az Örökkévalót, hirdessék dicséretét a szigetek és a távoli partok lakói!
13
Akkor az Örökkévaló kijön, mint hatalmas hős, feltámad harci kedve, mint az erős harcosé, csatakiáltása messze hangzik, felharsan félelmetes hangja, s ellenségeit mind letiporja.
14
„Régóta hallgattam, türtőztettem magam, nem szóltam. De most kiáltok, mint a vajúdó asszony. Nyögök és zihálok, mint aki szül.
15
Elpusztítok hegyeket és dombokat, kiszárítok erdőket és mezőket, kiszárítok folyókat és tavakat.
16
Vezetem a vakokat olyan úton, amelyet nem ismernek, viszem őket olyan ösvényeken, ahol még nem jártak. A sötétséget előttük világossággá teszem, a göröngyös utakat elegyengetem. Bizony, ezeket teszem velük, s őket soha el nem hagyom.
17
De akik bálványokban bíznak, és ezt mondják nekik: »Ti vagytok isteneink!« — mind meghátrálnak és megszégyenülnek.”
18
„Ó ti süketek, hallgassatok rám! Ti vakok, nézzetek ide!
19
Nézzétek szolgámat! Van-e olyan vak, mint ő? Nézzétek követemet! Kicsoda oly süket, mint ő? Bizony, nincs más, aki ennyire vak lenne, mint az Örökkévaló szolgája és szövetséges társa!”
20
Sokat láttál, de nem vetted észre! Füled is nyitva volt, mégsem hallottad meg szavam!
21
Az Örökkévaló a legjobbat adta szolgájának: nagy és dicsőséges törvényét.
22
De nézd a népet, hogy kirabolták, kifosztották! Bilincsbe verték, tömlöcbe zárták őket! Zsákmányul estek, és nem volt szabadítójuk! Kifosztották őket mindenükből, és senki sem mondta: „Add vissza nekik!”
23
Ki figyel rám közületek? Ki gondol azzal, ami következik?
24
Ki szolgáltatta ki Jákób népét ellenségeinek? Ki adta zsákmányul Izráelt kirablóinak? Vajon nem az Örökkévaló, aki ellen vétkeztünk mindannyian, akinek útjain járni nem akartunk, s tanítására nem figyeltünk?
25
Ezért ránk zúdult izzó haragja, ezért támadtak ránk erős ellenségeink! Lángolt körülöttünk a tűz, de észre sem vettük! Már meg is perzselt lángja, mégsem vettük szívünkre, s nem tértünk észre!
← Chapter 41
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 53
Chapter 54
Chapter 55
Chapter 56
Chapter 57
Chapter 58
Chapter 59
Chapter 60
Chapter 61
Chapter 62
Chapter 63
Chapter 64
Chapter 65
Chapter 66
Chapter 43 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66