bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
/
Job 29
Job 29
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
1
Jób így folytatta:
2
„Ó, ki hozza vissza azokat az időket, amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!
3
Mikor világossága ragyogott fölöttem, s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.
4
Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam, Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.
5
A Mindenható közel volt hozzám, velem járt, s körülvettek gyermekeim.
6
Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam, s a sziklából is olajpatakok folytak!
7
Mikor a város kapujához mentem, s a város vénei közt helyem elfoglaltam,
8
hátrahúzódtak a fiatalok, a vének meg felálltak tiszteletemre.
9
A vezetők elhallgattak, és kezüket szájukra tették.
10
Még a fejedelmek is elnémultak, s egy szót sem szóltak előttem.
11
Aki csak hallott, áldott engem, aki látott, helyeselt, és dicsért.
12
Mert megmentettem a szegényt, ha segítségért kiáltott, felkaroltam az árvát, akivel senki sem törődött.
13
Megmentettem a haldoklót, és áldott érte, segítettem az özvegyen, hogy énekelt örömében.
14
Felöltöztem az igazságosságba, és ő is magára vett engem, jogosság volt palástom és turbán a fejemen.
15
A vaknak szeme voltam, hogy vezessem, a sántának lába, hogy hordozzam.
16
Gondviselőjük lettem a szegényeknek, és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.
17
De letörtem szarvát az istentelennek, s foga közül kimentettem a nyomorultat.
18
Azt hittem, hosszú lesz életem, családom körében, békében öregszem meg,
19
gyökereim a folyóvízig nyúlnak, ágaimra éjjeli harmat hull,
20
dicsőségem megerősödik minden nap, íjam is erős marad a kezemben.
21
Régen az emberek hallgattak rám, csendben várták tanácsomat.
22
[22-23] Úgy várták szavam, mint szárazságban az esőt, tátott szájjal itták szavaimat, mint tavaszi záport a szomjas föld. Ha elhallgattam, senki sem szólt többet, hallgattak mind, tisztelettel.
24
Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak, arcom derűje felvidította őket.
25
Örömmel laktam velük együtt, s vezetőjük voltam. Úgy éltem közöttük, ahogy a király táborozik seregével, s megvigasztaltam a gyászolót.”
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42