bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
/
Job 32
Job 32
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
← Chapter 31
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 33 →
1
Ezután Jób három barátja felhagyott vele, hogy megpróbáljon Jóbnak válaszolni, mivel látták, hogy erősen meg van győződve ártatlanságáról.
2
De volt ott egy fiatalember is, Elihú, Barakél fia. (Barakél pedig Búz családjából, és Rám nemzetségéből származott.) Elihú nagyon megharagudott Jóbra, amiért ő ártatlannak tartotta magát, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy még Istennel szemben is neki van igaza.
3
De megharagudott Jób három barátjára is, mert valójában nem tudtak Jóbnak helyes feleletet adni; és nem tudták rábizonyítani, hogy bűnös, mégis vádolták Jóbot.
4
Mivel azonban Elihú volt a legfiatalabb, tisztelettel megvárta, amíg a három idősebb férfi befejezte beszédét.
5
Mikor látta, hogy azok már nem szólnak többet,
6
ezt mondta: „Igaz, én még fiatal vagyok, ti pedig idősek, ezért nem mertem eddig szólni, nem mertem elmondani, mit gondolok.
7
Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek, hadd tanítsanak bölcsességre az öregek!
8
Pedig nem az évek sokasága tesz valakit bölccsé, hanem Isten Szelleme! Értelmet csak a Mindenható lehelete adhat!
9
Nem csak az idősek lehetnek bölcsek, nem csak a vének ítélhetnek helyesen.
10
Ezért hát, hallgassatok most rám, hadd mondjam el én is, mit gondolok!
11
Türelmesen hallgattalak benneteket, megvizsgáltam érveiteket, figyeltem, mit feleltek Jóbnak.
12
Amit mondtatok, megértettem, de bizony egyikőtök sem cáfolta meg Jóbot, nem tudtatok megfelelni neki!
13
Ne mondjátok hát, hogy bölcsességet találtatok! Inkább hagyjátok, hogy Isten maga feleljen Jóbnak, ne az emberek!
14
Jób ugyan nem velem vitatkozott, de én nem is a ti szavaitokkal érvelek.
15
Lásd Jób, elhallgattak a barátaid, nincs már több szavuk ellened, nincs mit mondjanak.
16
Vártam, de nem szólnak semmit, vártam, de mélyen hallgatnak mind, nem vitatkoznak már veled.
17
Így hát, hadd feleljek én neked, hadd mondjam el én is, amit gondolok!
18
Sok mondanivalóm szorongat, szellemem sürget, hogy szóljak,
19
bensőm forrong, s mint bortömlőt az újbor, majd szétfeszít az indulat.
20
Kénytelen vagyok hát beszélni, hogy megkönnyebbüljek, hadd mondjam el Jóbnak válaszomat.
21
Nem leszek részrehajló, nem hízelgek embereknek!
22
Nem is lennék rá képes, Teremtőm is megbüntetne érte.”
← Chapter 31
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 33 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42