bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
2 Samuel 13
2 Samuel 13
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 12
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 14 →
1
Ezután pedig ez történt: Absálomnak, Dávid fiának volt egy szép húga, a neve Támár; és abba beleszeretett Dávidnak Amnon fia.
2
És olyan bajban volt Amnon az ő húgáért, Támárért, hogy belebetegedett; mert az hajadon volt, és lehetetlennek látszott Amnon előtt, hogy elkövethessen vele valamit.
3
De volt Amnonnak egy barátja, a neve Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének fia; és Jónádáb igen bölcs ember volt,
4
és azt mondta neki: Miért sorvadsz te így reggelről reggelre, királyfi, nem mondanád meg nekem? És azt mondta neki Amnon: Támárba, öcsémnek, Absálomnak húgába vagyok én szerelmes.
5
És azt mondta neki Jónádáb: Feküdj ágyba, tettesd magadat betegnek; és mikor atyád eljön meglátogatni, mondd neki: Jöjjön el, kérlek, Támár húgom, és adjon ennem valami ételt, de a szemeim előtt készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem.
6
Tehát lefeküdt Amnon és betegnek tetette magát; mikor aztán a király elment őt meglátogatni, azt mondta Amnon a királynak: Jöjjön el, kérlek, Támár húgom, és formáljon ki nekem két tésztaszívet, hogy egyem meg a kezéből.
7
És elküldött Dávid Támárért a házba, mondván: Eredj el, kérlek, fivérednek, Amnonnak házába, és készítsd el neki azt az ételt.
8
Es elment Támár testvérének, Amnonnak házába, ő éppen feküdt; és fogta a tésztát, meggyúrta, kiformálta szemei előtt, és megfőzte a tésztaszíveket.
9
Aztán fogta a serpenyőt és kitöltötte elébe; de nem akart enni. Hanem azt mondta Amnon: Vigyetek ki mindenkit mellőlem!; és kimentek mindnyájan mellőle.
10
És azt mondta Amnon Támárnak: Hozd be az ételt a belső szobába, akkor eszem a kezedből. Erre fogta Támár a tésztaszíveket, melyeket készített, és bevitte testvérének, Amnonnak a belső szobába.
11
De mikor közel vitte hozzá, hogy egyék; az megragadta őt és azt mondta neki: Jer, feküdj mellém, húgom!
12
De az azt mondta neki: Ne, bátyám, ne alázz meg engem, mert nem szabad Izráelben ilyet tenni; ne kövesd el ezt a gyalázatosságot!
13
Akkor én hová vigyem az én szégyenemet, és te olyan leszel, mint valami gyalázatos ember Izráelben. Hanem hát szólj a királynak, mert nem fog engem megtagadni tőled.
14
De nem volt hajlandó szavára hallgatni; hanem erőt vett rajta és megalázta őt és vele feküdt.
15
Akkor meggyűlölte őt Amnon igen nagy gyűlölettel, úgyhogy nagyobb volt a gyűlölet, amellyel őt meggyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel őt megszerette; és azt mondta neki Amnon: Kelj fel, menj el!
16
Az pedig azt mondta neki: Ezért a nagy gonoszságért engem elküldeni nagyobb a másiknál, amit elkövettél velem; de nem volt hajlandó reá hallgatni,
17
hanem hívta legényét, aki őt szolgálta, és azt mondta: Küldjétek el ezt a nőt tőlem, és zárjátok be az ajtót utána!
18
Azon pedig bokáig érő köntös volt, mert ilyen felöltőket viseltek a király leányai, a hajadonok; és mikor kivitte őt a szolga az utcára és bezárta utána az ajtót;
19
hamut tett Támár a fejére és a bokáig érő köntöst, mely rajta volt, megszaggatta; aztán fejére tette a kezét és elment folyton kiáltozva.
20
És azt mondta neki bátyja, Absálom: Ugye Amnon bátyád volt veled? Most tehát, húgom, hallgass, testvéred ő, ne vedd a szívedre ezt a dolgot; azután Támár Absálom bátyja házában lakott és árváskodott.
21
Mikor a király, Dávid meghallotta ezt az egész dolgot, nagyon fellobbant;
22
de Absálom nem beszélt Amnonnal sem rosszat, sem jót: hogy gyűlöli Absálom Amnont azért, hogy megalázta húgát, Támárt.
23
Két év múlva történt aztán, hogy Absálomnál júhnyírás volt Baál Hácórban, mely Efraim mellett van; és Absálom meghívta a király minden fiát.
24
Mikor bement Absálom a királyhoz, és azt mondta: íme szolgádnál juhnyírás van; jöjjön el, kérlek, a király és az ő szolgái a te szolgáddal:
25
a király azt mondta Absálomnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy ne terheljünk meg. Hiába unszolta, nem akart elmenni, hanem búcsút vett tőle.
26
Akkor azt mondta Absálom: Ha nem, hát jöjjön velünk Amnon bátyám; mire azt mondta neki a király: Miért menjen veled?
27
De mikor unszolta őt Absálom; elbocsátotta vele Amnont és a többi királyfiakat.
28
Absálom pedig megparancsolta legényeinek, mondván: Vigyázzatok, mihelyt jó kedve lesz Amnonnak a bortól és azt mondom nektek: Üssétek le Amnont, akkor öljétek meg őt, ne féljetek; ugye, hogy én parancsoltam nektek? Legyetek bátrak és legyetek vitéz emberek!
29
Mikor aztán Absálom legényei úgy tettek Amnonnal, mint Absálom parancsolta; a királyfiak mind felkeltek, öszvéreikre kaptak és elfutottak.
30
Mikor ők még az úton voltak, az a hír jutott Dávidhoz, mondván: Leüttette Absálom a királynak minden fiát, nem maradt belőlük egy sem.
31
Erre felkelt a király, megszaggatta ruháit és lefeküdt a földre; szolgái pedig mind megszaggatott ruhákkal álltak.
32
Akkor megszólalt Jónádáb, Dávid testvérének, Simeának fia, és azt mondta: Ne gondolja az én uram, hogy az ifjakat, a király fiait mind megölték, mert egyedül Amnon halt meg; mert Absálomnál el volt határozva attól a naptól fogva, hogy megalázta húgát, Támárt.
33
Most tehát ne azzal a gondolattal vegye uram, a király a szívére a dolgot, hogy a királynak minden fia meghalt, mert Amnon halt meg egyedül;
34
Absálom pedig elmenekült. és mikor a legény, aki őrt állt, felemelte a szemét, látta, hogy íme sok nép jön az úton mögötte a hegyoldalon.
35
Jónádáb pedig azt mondta a királynak: íme a király fiai megérkeztek; amint szolgád mondta, úgy történt.
36
És alig végezte szavát, már a király fiai megérkeztek, és felemelték szavukat és sírtak; és a király is, szolgái is mind sírtak igen nagy sírással.
37
Mikor Absálom elmenekült és elment Talmajhoz, Ammihúd fiához, Gesur királyához; az búslakodott unokáján egész idő alatt.
38
Absálom ugyanis mikor elmenekült és Gesurba ment, három esztendeig volt ott.
39
Mikor Dávid, a király emésztődött, hogy kimenjen Absálomhoz; mert megvigasztalódott Amnon halála felett:
← Chapter 12
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 14 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24