2 Samuel 21

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 20 Jump to: Chapter 22 →

1Egyszer éhség volt Dávid napjaiban három évig évről évre, és mikor meg kereste Dávid az Úr színét; azt mondta az Úr: Saulon és az ő házán van a vérbűn, amiért megölte a gibeoniakat.

2Hívatta tehát a gibeoniakat, és azt mondta nekik; tudniillik a gibeoniak nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emoriak maradékából valók, és bár Izráel fiai megesküdtek nekik, Saul mégis igyekezett őket leverni Izráel és Júda fiaiért való féltékenységében;

3azt mondta tehát Dávid a gibeoniaknak: Mit csináljak veletek és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úr örökségét?

4És azt mondták neki a gibeoniak: Nem ezüstről és aranyról van szó köztünk és Saul és az ő háza között, valakit megölni pedig Izráelben nem rajtunk áll; erre ő azt mondta: Amit ti mondotok, megteszem nektek.

5És azt mondták a királynak: Azt az embert, aki emésztett minket és aki vesztünkre tört; úgy el akarjuk pusztítani, hogy ne legyen megállása Izráel egész határában:

6adassék ki nekünk a fiai közül hét férfiú, hogy akasszuk fel őket az Úr előtt az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában; és azt mondta a király: Én kiadom.

7De könyörült a király Mefibóseten, Jónátánnak, a Saul fiának fián, az Úrra való esküért, mely köztünk volt, Dávid között és Saul fia, Jónátán között;

8fogta tehát a király Ricpának, Ajjá leányának két fiát, kiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Mikalnak,92 Saul leányának öt fiát, akiket Adrielnek, a meholáti Barzillai fiának szült;

9és azokat adta a gibeoniak kezébe, azok pedig felakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Mikor ők így heten elestek egyszerre; éspedig éppen az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg;

10Ricpá, Ajjá leánya fogta gyászruháját és kiterítette magának a sziklára aratás kezdetétől fogva addig, míg víz nem ömlött rájuk az égből; és nem engedte az ég madarait rájuk szállani nappal, és a mező vadait éjjel.

11Mikor Dávidnak jelentették, amit Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodfelesége cselekedett;

12elment Dávid és elhozatta Saul csontjait és fiának, Jónátánnak csontjait Jábes Gileád uraitól; akik ellopták azokat Bét-Seán piacáról, ahol felakasztották őket a filiszteusok, mikor megverték a filiszteusok Sault Gilboában.

13És mikor felhozatta onnét Saul csontjait és fiának, Jónátánnak csontjait; összeszedték a most felakasztottak csontjait is,

14és eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak csontjait Benjámin földjén Célában, Kísnek, az ő atyjának sírjába. Es mikor így mindent megtettek, amit a király parancsolt; akkor aztán kiengesztelődött Isten az ország iránt.

15Azután megint háborúja lett a filiszteusoknak Izráellel; és lement Dávid és vele szolgái, és hadakoztak a filiszteusokkal.

16Mikor Dávid elfáradt, hát Jisbi-Benób, aki a Ráfák ivadékához tartozott, és lándzsája háromszáz réz-sekelt nyomott, és ő új fegyverzetbe volt öltözve, azt gondolta, hogy levágja Dávidot:

17de annak segített Abisai, Cerujá fia, és levágta a filiszteust és megölte azt. Akkor megesküdtek Dávidnak emberei, mondván: Többé nem vonulsz ki velünk a háborúba, hogy ki ne oltsd Izráel szövétnekét.

18És történt ezután, hogy megint háború lett Góbban a filiszteusokkal; akkor vágta le a husáti Szibbekai Száfot, aki a Ráfák ivadékához tartozott.

19Megint háború lett Góbban a filiszteusokkal; akkor vágta le Elhánán a bét-lehemi Jaaré-Oregim fia a gáti Góliátot, akinek a dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.

20Egyszer megint háború lett Gátban; és volt egy szálas ember, akinek kezein is, lábain is hat-hat ujj volt, összesen huszonnégy, és ő is Ráfá ivadék volt.

21Az gyalázta Izráelt; és levágta őt Jónátán, Dávid testvérének, Simeinek fia.

22Ezek mind a négyen a Ráfáktól származtak Gátban; és Dávid kezétől és szolgáinak kezétől estek el.

← Chapter 20 Jump to: Chapter 22 →