bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Jeremiah 4
Jeremiah 4
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 5 →
1
Ha megtérsz, Izráel, mond az Úr, hozzám térhetsz; és ha eltávolítod undokságaidat előlem, meg nem inogsz.
2
És ha híven esküszöl: „Él az Úr\, joggal és igazán: vele áldakoznak a nemzetek és vele dicsekszenek.
3
Mert így mondta az Úr Júda embereinek és Jeruzsálemnek: Törjetek magatoknak új szántást, és ne vessetek tövisek közé.
4
Metélkedjetek körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai: nehogy kimenjen, mint a tűz, haragom, és égjen olthatatlanul cselekedeteitek gonoszsága miatt.
5
Jelentsétek Júdában és Jeruzsálemben, hirdessétek és mondjátok, fújjatok kÚrtöt az országban, kiáltsatok teli torokkal: És mondjátok: Gyűljetek össze, és menjünk a megerősített városokba:
6
emeljetek zászlót Cion felé, menekítsetek, meg ne álljatok! Mert veszedelmet hozok én északról, és nagy összeroppanást:
7
oroszlán jött fel bozótjából, és néppusztító kerekedett fel. Kijött lakhelyéről, hogy pusztasággá tegye földedet; városaid leromboltassanak, hogy ne legyen lakosuk.
8
Ezért öltözzetek zsákruhákba, gyászoljatok és jajgassatok; mert nem fordul vissza tőlünk az Úr haragjának heve.
9
És lesz azon a napon, mond az Úr, elvész a király szíve és a fejedelmek szíve; és elámulnak a papok, és a próféták csodálkoznak.
10
És azt mondtam: Jaj, Uram, én Uram, valóban megcsalván megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, azt mondván: Békességetek lesz nektek; és lelkünkig ért a kard!
11
Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Hő szél van a tisztásokon a sivatagban népem leányának útján. Nem szóráshoz, nem szeleléshez;
12
teljes szél jön ezektől reám: most én is ítéletet mondok felettük!
13
Íme felvonul, mint a felhők, szekerei, mint a forgószél, gyorsabbak a sasoknál lovai; jaj nekünk, mert elvesztünk!
14
Mosd meg a gonoszságtól szívedet, Jeruzsálem, hogy megtartassál; meddig tanyáznak még kebledben a te bűnös gondolataid?
15
Mert hallga, hírnök jön Dánból; és vészhír-hozó Efraim hegyéről:
16
adjátok tudtára a nemzeteknek ezennel, hirdessétek Jeruzsálem felől: Őrszemek jönnek a távoli országból; és megeresztik a hangjukat Júda városai felett:
17
mint mezei őrök, álltak reá körül; mert fellázadt ellenem, mond az Úr.
18
Utad és cselekedeteid eredményezték neked ezeket; ez a te gonoszságod, bizony keserű, bizony szívedig ért!
19
Keblem, keblem, reszketnem kell; oh, szívem falai! Háborog bennem a szívem, nem hallgathatok! Mert kÚrt szavát hallottad lelkem, hadi riadót:
20
összeomlás összeomlást ér; bizony elpusztult az egész ország! Hirtelen elpusztultak sátoraim; e pillanat alatt kárpitjaim:
21
meddig kell még zászlót látnom, kÚrtszót hallanom?
22
Mert bolond az én népem, engem nem ismernek; esztelen fiak ők, és nem értelmesek ők: bölcsek ők a rossztevésre, de jót tenni nem tudnak.
23
Láttam a földet, és íme puszta és Úres; és az egeket, és nincs világosságuk.
24
Láttam a hegyeket, és íme rengettek; és a halmokat, mind ingadoztak.
25
Láttam, és íme nem volt ember; és az ég madarai mind elszálltak.
26
Láttam, és íme a termőföld sivatag volt, és városai mind leromboltattak. [Az Úr előtt és haragjának heve előtt.]
27
Mert így mondta az Úr: Pusztasággá legyen az egész ország; de végét nem vetem.
28
Ezen gyászoljon a föld, és boruljon be az ég ott fent; azért mert szólottam, gondoltam és nem bántam meg, és nem térek vissza tőle.
29
A lovas és íjlövő hangjától fut az egész város; bemennek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyatott, és senki sem lakik bennük:
30
és te, elpusztított, mit fogsz csinálni? Ha bíborba öltözöl, ha arany ékszereket raksz fel, ha széthasítod dárdannyal a szemedet: hiába szépíted magadat. Megvetnek téged szeretőid; éltedet keresik.
31
Mert mint egy vajúdó hangját hallom, mint egy először szülő szűkölését: Cion leányának hangját, amint piheg, kiterjeszti kezeit: ó jaj nekem, mert kimerült lelkem a gyilkosok előtt!
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 5 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52