bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Jeremiah 6
Jeremiah 6
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 7 →
1
Menekítsetek, Benjámin fiai, el Jeruzsálemből! És Tekoában fújjátok meg a kÚrtöt, és Bét Ha-Keremen emeljetek jelt. Mert veszedelem tekint le északról, és nagy összeroppanás
2
a legkedvesebbre és legkényesebbre, gondolom, Cion lányára.
3
Őhozzá jönnek a pásztorok és nyájaik, sátrakat ütnek ellene körül [ki-ki a maga részén legel]:
4
szenteljetek ellene háborút; keljetek fel, és vonuljunk fel délben. Jaj nekünk, mert hanyatlott a nap, és nyúlnak az este árnyai.
5
Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel, és romboljuk le palotáit.
6
[Mert így mondta a Seregek Úra:] Vágjátok ki fáját, és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; ez a város az, melyet a büntetés ér, mely csupa elnyomás a bensejében:
7
mint a kút bugyogtatja vizét, úgy bugyogtatja gonoszságát; erőszak és pusztítás hallatik benne, folyton betegség és vereség van előttem.
8
Térj eszedre, Jeruzsálem, hogy el ne iszamodjék a lelkem tőled; hogy pusztasággá ne tegyelek, nem-lakott földdé.
9
Így mondta a Seregek Úra: Böngészvén megböngésszétek, mint a szőlőt, Izráel maradványát: ismételten fordítsd kezedet, mint a szÚretelő, a kosarakra.
10
Kihez beszéljek hát, és kit óvjak, hogy meghallják? Íme körülmetéletlen a fülük, és nem bírnak figyelmezni. Íme az Úr beszéde csúfsággá lett nekik, nem gyönyörködnek benne.
11
És tele vagyok az Úr haragjával, elfáradtam hordozni. Öntsd a csecsemőre az utcán és az ifjak körére egyetemben: mert férfi is, asszony is megfogatik, öreg a teljes korúval.
12
És házaik az idegenekre szállanak, mezők és asszonyok egyetemben; mert kinyújtom kezemet az ország lakosaira, mond az Úr:
13
mert a kicsinyektől fogva a nagyokig mindnyájan nyereséghajhászók. És a prófétáktól fogva a papokig mindnyájan csalást űznek:
14
és úgy gyógyítják népem lányának romlását könnyűszerrel, hogy azt mondják: Békesség, Békesség; és nincsen békesség.
15
Megszégyenültek, mert undokságot tettek? Sem egyáltalán szégyent nem éreznek, sem pirulni nem tudnak. Ezért az elesendők között fognak elesni; abban az időben, mikor meglátogatom őket, összeomlanak, azt mondja az Úr.
16
Így mondta az Úr: Álljatok az utakra és lássátok, és kérdezősködjetek az ősi ösvények felől: Melyik a jónak útja? És ha azon jártok, találtok nyugodalmat lelketeknek. És azt mondták: Nem járunk.
17
Akkor állítottam fölétek őrállókat: Figyelmezzetek a kÚrt szavára! És azt mondták: Nem figyelmezünk.
18
Ezért halljátok meg, nemzetek, és ismerd meg, közönség, ami bennük van.
19
Halld meg, föld: íme én hozok veszedelmet erre a népre, gondolataik gyümölcséül; mert szavaimra nem figyelmeztek, és tanításomat éppen megvetették.
20
Minek nekem tömjén, mely Sebából jön, és az illatos nád távoli országból? Égőáldozataitok nincsenek tetszésemre, és vágó áldozataitok nem kedvesek nekem.
21
Ezért így mondta az Úr: íme én teszek botrányköveket ez elé a nép elé; és megbotlanak bennük atyák és fiak, szomszéd és felebarátja együtt vesznek el.
22
Így mondta az Úr: íme nép jön észak földjéről, és nagy nemzet támad a föld zugaiból. [41-42]
23
Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek és nem irgalmaznak. Hangjuk, mint a tenger, zúg, és lovakon nyargalnak; felsorakozva mint egy ember a harcra ellened, Cion leánya.
24
Hallottuk a hírét, elernyedtek kezeink; szűkölés fogott el bennünket, vajúdás, mint a szülő nőt.
25
Ne menjetek ki a mezőre, és az úton ne járjatok; mert ellenség kardja, félelem van mindenfelől.
26
Népem lánya, öltözz zsákba, és fetrengj hamuban; egyetlenért való gyászt csinálj magadnak, keserves elsiratást. [Mert hirtelen eljön ránk a pusztító.]
27
Aranykutatóvá tettelek népemben [aranykőzet nélkül]; hogy ismerd meg és vizsgáld meg útjukat.
28
Mindnyájan pártos pártütők, rágalmazók, vas és réz, valamennyien elvetemültek ők.
29
Míg meghevül a fújtató a tűztől, kész az ólom; ő hiába tisztál tisztítva, a gonoszok nem válnak el.
30
Megvetett ezüstnek nevezik őket, mert az Úr megvetette őket.
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 7 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52