Luke 19

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 18 Jump to: Chapter 20 →

1És bemenvén, Jerikón vonult keresztül.

2És íme volt ott egy férfi, kit nevéről Zakkajnak hívtak; és az volt a fővámszedő, és az gazdag volt.

3És igyekezett Jézust meglátni, melyik az; de a sokaságtól nem láthatta, mert kis termetű volt.

4És előrefutva felmászott egy eperfügefára, hogy meglássa őt; mert arra kellett neki elmenni.

5És amint arra a helyre ért, feltekintvén Jézus, azt mondta neki: Zakkaj, gyorsan szállj le, mert ma a te házadban kell nekem maradnom.

6És gyorsan leszállt, és örömmel fogadta őt.

7És akik látták, mindnyájan zúgolódtak, mondván, hogy bűnös emberhez ment szállásra.

8Felállván pedig Zakkaj, azt mondta az Úrnak: Íme vagyonom felét a szegényeknek adom, Uram; és ha valakitől valamit kizsaroltam, négyannyit adok helyébe.

9Azt mondta pedig neki Jézus: Ma üdvössége lett ennek a háznak, merthogy ő is Ábrahám fia.

10Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

11Miután pedig azok ezeket hallották, folytatólag mondott egy példázatot, azért mert, mivel ő közel volt Jeruzsálemhez, azok azt gondolták, hogy nyomban fel fog ragyogni az Isten országa.

12Azt mondta tehát: Egy nemes ember elment messze földre, hogy királyságot vegyen magának, és visszatérjen.

13Hívatta tehát tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Forgassátok, míg megjövök.

14Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.

15És történt, mikor megjött a királyság vétele után, hogy megparancsolta, hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint forgatta.

16Megjelent tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát nyert.

17És azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mert kevésen hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett.

18És jött a második, mondván: Uram, a te minád öt minát nyert.

19Azt mondta tehát annak is: Te is légy öt város felett.

20És másik jött, mondván: Uram, ímhol a te minád, melyet keszkenőben eltéve tartottam.

21Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy; elveszed, amit el nem tettél, és aratod, amit nem vetettél.

22Annak pedig azt mondta: Szádból ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én szigorú ember vagyok, ki elveszem, amit el nem tettem, és aratom, amit nem vetettem?

23És miért nem adtad pénzemet a pénzváltó asztalra? Akkor én megjővén kamatostól hajtottam volna be azt.

24És az ott állóknak mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz van.

25És mondták neki: Uram, tíz minája van.

26Mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, amije van, az is elvétetik tőle.

27Azokat az én ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy én király legyek felettük, hozzátok ide és vágjátok le előttem.

28És ezeket mondva megindult elöl, tovább menve Jeruzsálembe.

29És történt, mikor közeledett Bethfagéhoz és Bethániához, az úgynevezett Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül,

30mondván: Menjetek el az előttetek levő faluba; melybe amint bementek, találtok egy csikót megkötve, melyen soha még ember nem ült; azt eloldozván, hozzátok el.

31És ha valaki megkérdi tőletek, miért oldozzátok el, így feleljetek neki: Az Úrnak van rá szüksége.

32Elmenvén pedig a küldöttek, úgy találták, amint mondta nekik.

33És mikor a csikót eloldozták, azt mondták nekik annak gazdái: Miért oldozzátok el a csikót?

34Ők pedig azt mondták: Az Úrnak van rá szüksége.

35És elvitték azt Jézushoz; és felvetvén köpönyegeiket a csikóra, felültették Jézust.

36Amint pedig ment, köpönyegeiket az útra terítették.

37Mikor pedig ő már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, elkezdte a tanítványok egész sokasága örvendezve dicsérni az Istent nagy hangon mindazokért a csodákért, melyeket láttak;

38mondván: Áldott a király, aki jön az Úr nevében; békesség a mennyben, dicsőség a magasságban!

39És némely farizeus a sokaságból azt mondta neki: Mester, dorgáld meg tanítványaidat.

40És felelvén azt mondta nekik: Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

41És amint közeledett, látván a várost, sírt felette,

42mondván: Vajha megismerted volna te is, bárcsak e mostani napodon is, amik neked békességedre valók! De most el vannak rejtve szemeid elől.

43Mert jönnek rád napok, mikor ellenségeid palánkot építenek körülötted és bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak téged,

44és földre taposnak téged és gyermekeidet benned, és nem hagynak benned követ kövön; amiért nem ismerted meg meglátogatásod idejét.

45És bemenvén a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik abban adtak és vettek,

46mondván nekik: Meg van írva: Az én házam imádság háza; ti pedig tettétek azt „latrok barlangjává\.

47És naponként tanított a templomban. A főpapok pedig és az írástudók, és a nép előkelői igyekeztek őt elveszíteni;

48de nem tudtak mit csinálni, mert az egész nép csüngött rajta, úgy hallgatta.

← Chapter 18 Jump to: Chapter 20 →