bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Luke 20
Luke 20
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 21 →
1
És történt azoknak a napoknak egyikén, mikor ő a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, hogy előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2
és azt mondták neki, szólván: Mondd meg nekünk, micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; vagy ki az, aki neked ezt a teljhatalmat adta?
3
Felelvén pedig azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót; és mondjátok meg nekem,
4
a János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől?
5
Azok pedig okoskodtak magukban, mondván, hogy: Ha azt mondjuk, mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki?
6
Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez bennünket; mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
7
És azt felelték, hogy ők nem tudják, honnét volt.
8
Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket.
9
Kezdte pedig a népnek ezt a példázatot mondani: Egy ember szőlőt ültetett, és kiadta azt szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.
10
És a maga idejében szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a szőlő terméséből; a szőlőművesek pedig megvervén azt, elküldték Úresen.
11
Aztán megint küldött másik szolgát; azok pedig azt is megver vén és meggyalázván, elküldték Úresen.
12
Aztán megint küldött harmadikat; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
13
A szőlőnek ura pedig azt mondta: Mit csináljak? Elküldöm az én szerelmes fiamat; talán azt, ha látják, megbecsülik.
14
Mikor azonban a szőlőművesek azt meglátták, így okoskodtak egymás közt, mondván: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség.
15
És kidobván őt a szőlőből, megölték: mit cselekszik most már velük a szőlőnek ura?
16
Eljön és elveszti ezeket a szőlőműveseket, és másoknak adja a szőlőt. De ennek hallatára azt mondták: Távol legyen!
17
Ő pedig rájuk tekintvén, azt mondta: Mit tesz tehát ez az Írás: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18
Mindenki, aki ráesik arra a kőre, összezúzódik; akire pedig rá esik, szétzúzza azt.
19
És a főpapok és az írástudók abban az órában igyekeztek rá kezet vetni, de féltek a néptől; mert megértették, hogy rájuk mondta ezt a példázatot.
20
És leselkedve kémeket küldtek ki, akik igazaknak tettetvén magukat, fogják meg őt szavában, hogy a helytartó hatóságának és hatalmának kezébe adják őt.
21
És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem valóban az Isten útját tanítod:
22
Szabad nekünk a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
23
Észrevévén pedig ravaszságukat, azt mondta nekik: Mit kísértetek engem
24
Mutassatok nekem egy dénárt; kinek a képe és felirata van rajta? Felelvén pedig azt mondták: A császáré.
25
Ő pedig azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
26
És nem tudták őt szavában megfogni a nép előtt; és elcsodálkozván feleletén, elhallgattak.
27
És odamenvén hozzá némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdezték őt,
28
mondván: Mester, Mózes azt írta nekünk, ha valakinek fivére meghal, felesége lévén, és gyermektelenül hal meg, hogy a fivére vegye el annak feleségét, és támasszon magot fivérének.
29
Hét fivér volt tehát. És az első feleséget vévén, meghalt gyermektelenül;
30
azután a második,
31
azután a harmadik vette el azt, és hasonlóképpen tehát mind a hét; és nem hagytak gyermekeket és meghaltak.
32
Utoljára meghalt az asszony is.
33
A feltámadáskor most már melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a heten bírták őt feleségül.
34
És felelvén, azt mondta nekik Jézus: Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek;
35
de akik méltókká tétettek arra, hogy elnyerjék a másik világot és a halálból való feltámadást, azok sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek;
36
mert többé meg sem halhatnak, mert angyalokhoz hasonlók és Isten fiai, lévén a feltámadás fiai.
37
Hogy pedig feltámadnak a halottak, Mózes is mutatja a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja;
38
Isten pedig nem holtaké, hanem élőké; mert mindenek élnek őneki.
39
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, azt mondták: Mester, jól mondtad.
40
De többet nem mertek tőle semmit kérdezni.
41
Azt mondta tehát nekik: Hogyan mondják Krisztust Dávid fiának?
42
Maga Dávid is azt mondja a Zsoltárok könyvében: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra,
43
míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá.
44
Dávid tehát Úrnak hívja őt, és hogyan fia neki?
45
Az egész nép hallatára mondta pedig tanítványainak:
46
Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú ruhákban járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és az első üléseket a gyülekezetekben, és a főhelyeket a lakomákon;
47
akik megeszik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet vesznek.
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 21 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24