bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Luke 7
Luke 7
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 8 →
1
Miután pedig minden beszédét elvégezte a nép hallatára, bement Kapernaumba.
2
Egy századosnak szolgája pedig, aki neki igen kedves volt, oly beteg volt, hogy meg akart halni.
3
Hallván pedig Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, kérvén őt, hogy menjen és mentse meg az ő szolgáját.
4
Azok pedig megjelenvén Jézusnál, buzgón kérték őt, mondván: Méltó, hogy ezt megtedd neki
5
mert szereti a mi nemzetünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6
Jézus pedig elindult velük; de még nem messze volt a háztól, mikor a százados hozzáküldte barátait, mondván neki: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy fedelem alá jöjj
7
ezért nem tartottam magamat sem méltónak, hogy hozzád menjek; hanem mondd egy szóval, és meggyógyul az én szolgám.
8
Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, alattam is vannak katonák, és azt mondom ennek: Menj, és megy; és annak: Jöszte, és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi.
9
Amint pedig ezeket hallotta Jézus, elcsodálkozott őrajta; és megfordulván, azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.
10
És mikor a küldöttek visszatértek a házba, a beteg szolgát egészségben találták.
11
És történt ezután, hogy egy Nain nevű városba ment; és vele ment sok tanítványa és nagy sokaság.
12
Amint pedig a város kapujához közeledett, íme egy halottat hoztak ki; anyjának egyszülött fiát; és az özvegy volt; és a városból nagy sokaság volt vele.
13
És amint az Úr őt meglátta, megesett a szíve rajta, és azt mondta neki: Ne sírj!
14
És odamenvén illette a koporsót; a vivők pedig megálltak; és azt mondta: Ifjú, neked mondom, kelj fel.
15
És felült a halott és kezdett beszélni; és átadta őt anyjának.
16
Félelem fogott pedig el mindenkit, és dicsőítették az Istent, mondván: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Megtekintette az Isten az ő népét.
17
És elterjedt róla ez a hír egész Júdeában, és az egész környéken.
18
És hírt adtak Jánosnak tanítványai mindezekről. És János előszólítván tanítványai közül kettőt,
19
elküldte Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
20
Megjelenvén pedig nála a férfiak, azt mondták: A Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván, hogy te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
21
Azon órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből és csapásokból és gonosz szellemekből, és sok vaknak ajándékozott látást.
22
És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, bélpoklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegényeknek öröm hirdettetik;
23
és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
24
Mikor pedig elmentek János követei, elkezdett a sokasághoz Jánosról beszélni: Mit látni mentetek ki a sivatagba? Szél ingatta nádszálat?
25
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert? Íme, akik előkelő ruházatban és fényűzésben élnek, a királyi palotákban vannak.
26
Hát mit látni mentetek ki; prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
27
Mert ez az, akiről meg van írva: Íme én elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat.
28
Mert mondom nektek, asszonytól születettek között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála.
29
És az egész nép, mely hallgatta, a vámszedők is, igazat adtak Istennek, mert megkeresztelkedtek János keresztségével;
30
de a farizeusok és a törvénytudók az Isten tanácsát elvetették magukra nézve, mert nem keresztelkedtek meg általa.
31
Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit; és kihez hasonlók?
32
Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik kiáltanak egymásnak, és azt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; jajgattunk nektek, és nem sírtatok.
33
Mert eljött Keresztelő János, ki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne.
34
Eljött az Embernek Fia, ki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme a dobzódó és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
35
És igaza van a bölcsességnek minden gyermekével szemben.
36
Kérte pedig őt egy a farizeusok közül, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, asztalhoz ült.
37
És íme egy bűnös nő, ki a városban volt, megtudván, hogy ő a farizeus házában asztalnál ül, kenetet hozott egy alabástromban,
38
és megállván lábainál hátul sírva, elkezdte lábait könnyeivel öntözni, és fejének hajával megtörölte, és megcsókolta lábait, és megkente a kenettel.
39
Mikor pedig a farizeus, aki őt meghívta, ezt meglátta, így szólt magában, mondván: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti, hogy bűnös.
40
És felelvén Jézus, azt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Az pedig szólt: Mester, mondjad.
41
Két adósa volt egy hitelezőnek; az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel.
42
Nem lévén pedig nekik miből megfizetni, mind a kettőnek elengedte. Közülük most már, mondd, melyik fogja őt jobban szeretni?
43
Felelvén pedig Simon, azt mondta: Felteszem, hogy akinek a többet engedte el. Ő pedig azt mondta neki: Helyesen ítéltél.
44
És az asszonyhoz fordulva, Simonnak mondta: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimnak nem adtál; ez pedig könnyeivel öntözte lábaimat, és fejének hajával törölte meg.
45
Engem meg nem csókoltál; ez pedig, mióta bejöttem, nem szűnt meg lábaimat csókolni.
46
Olajjal fejemet meg nem kented; ez pedig kenettel kente meg lábaimat.
47
Ezért mondom neked: Megbocsáttattak az ő bűnei; a sok, mert nagyon szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret.
48
Annak pedig azt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid.
49
És kezdték az asztaltársak magukban mondani: Kicsoda ez, hogy bűnöket is bocsát?
50
De azt mondta az asszonynak: A te hited megtartott téged, eredj el békességgel!
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 8 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24