bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Matthew 15
Matthew 15
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 14
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 16 →
1
Akkor Jeruzsálemből való írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz, mondván:
2
Miért hágják át a te tanítványaid a vének hagyományát; miért nem mossák meg kezeiket, mikor kenyeret esznek?
3
Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Ti meg mért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?
4
Mert az Isten megparancsolta, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
5
Ti pedig azt mondjátok: Bárki mond [hat] ja atyjának vagy anyjának: Áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél, és ne tisztelje atyját vagy anyját
6
és érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért.
7
Képmutatók, szépen prófétált Jesaja rólatok, mondván:
8
Ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkaival tisztel engem; szívük pedig messze távol van tőlem.
9
Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt.
10
És előszólítván a sokaságot, azt mondta nekik: Halljátok és értsétek meg:
11
Azaz: Nem az teszi közönségessé az embert, ami a száján bemegy; hanem ami kijön a száján, az teszi közönségessé az embert.
12
Akkor hozzámenvén tanítványai, azt mondták neki: Tudod, hogy a farizeusok e szó hallatára megbotránkoztak?
13
Ő pedig felelvén, azt mondta: Minden plánta, melyet az én mennyei Atyám nem ültetett, kinyűvetik.
14
Hagyjátok őket; világtalan vakvezetők; pedig ha vak vezeti a világtalant, mindketten verembe esnek.
15
Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.
16
Jézus pedig azt mondta: Még ti is értetlenek vagytok?
17
Még nem értitek, hogy minden ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18
Amik pedig a szájon kijönnek, a szívből származnak, és azok teszik közönségessé az embert.
19
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúságok, káromlások.
20
Ezek azok, amik közönségessé teszik az embert; mosdatlan kézzel enni pedig nem teszi közönségessé az embert.
21
És kimenvén onnét Jézus, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.
22
És íme egy kánaáni asszony jővén ki azokból a határokból, kiáltott neki, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak Fia; az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik.
23
Ő pedig nem felelt neki semmit; és tanítványai hozzá menvén, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
24
Ő pedig felelvén, azt mondta: Én csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.
25
De az odamenvén leborult előtte, mondván: Uram, segíts rajtam!
26
Ő pedig felelvén, azt mondta: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27
De az azt mondta: Igen, Uram; de az ebek is esznek a morzsákból, melyek uruk asztaláról hullanak.
28
Akkor felelvén Jézus, azt mondta neki: Óh asszony, nagy a te hited; legyen neked, amint akarod. És meggyógyult a leánya attól az órától fogva.
29
És eltávozván onnét Jézus, elment a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leült.
30
És nagy sokaság ment oda hozzá, mellyel sánták, vakok, némák, csonkák és sok egyebek voltak, és letették azokat Jézus lábainál; és meggyógyította őket.
31
Úgyhogy a sokaság csodálkozott, látva, hogy a némák szólnak, a csonkák épek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.
32
Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Sajnálom a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek, és étlen nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.
33
És azt mondták neki tanítványai: Honnét volna a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jól tartsunk ekkora sokaságot?
34
És azt mondta nekik Jézus: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét, és egy kis halunk.
35
Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre.
36
És vévén a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37
És mindnyájan ettek és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral.
38
Akik pedig ettek, négyezeren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39
És elbocsátván a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala határaiba.
← Chapter 14
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 16 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28