bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Matthew 20
Matthew 20
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 21 →
1
Mert hasonló a mennyek országa a gazdaemberhez, aki mihelyt virradt, kiment munkásokat fogadni szőlejébe.
2
Megegyezvén pedig a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlejébe.
3
És mikor három óra tájban kiment, másokat látott a piacon tétlenül állani,
4
azoknak is mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, megadom nektek.
5
Azok pedig elmentek. Ismét kimenvén pedig hat és kilenc óra tájban, ugyanígy cselekedett.
6
Mikor pedig tizenegy óra tájban kiment, másokat talált tétlenül álldogálva, és azt mondta nekik: Mit álltok itt egész nap tétlenül?
7
Azt mondták neki: Senki sem fogadott meg bennünket. Azt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, megkapjátok.
8
Mikor pedig este lett, azt mondta a szőlő ura intézőjének: Szólítsd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért, kezdve az utolsókon, az elsőkig.
9
És jövén a tizenegy órásak, kaptak egy-egy dénárt.
10
Jövén pedig az elsők, azt vélték, hogy többet kapnak; és kaptak azok is egy-egy dénárt,
11
és amint felvették, zúgolódtak a gazda ellen,
12
mondván: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és a hőséget.
13
Ő pedig felelvén, azt mondta egynek közülük: Barátom, nem vagyok hozzád igazságtalan; nemde egy dénárban egyeztél meg velem?
14
Vedd, ami a tiéd, és eredj; de ennek az utolsónak annyit akarok adni, mint neked.
15
Vagy nem szabad nekem az enyémmel azt tenni, amit akarok? Vagy te rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?
16
Így lesznek az utolsók elsőkké, és az elsők utolsókká; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
17
És amikor Jézus felmenőben volt Jeruzsálembe, maga mellé vette a tizenkét tanítványt külön az úton, és azt mondta nekik:
18
Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik, és halálra ítélik őt,
19
és a pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék; és harmadnapon feltámad.
20
Akkor odament hozzá a Zebedeusfiak anyja fiaival, leborulván és kérvén tőle valamit.
21
Ő pedig azt mondta neki: Mit akarsz? Azt mondta neki: Parancsold meg, hogy ez az én két fiam, egyik jobbodon, másik balodon üljön a te országodban.
22
Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkeresztelkedhettek-e? Azt mondták neki: Meg.
23
És azt mondta nekik: Az én poharamat ugyan megisszátok, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltettek, de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni; hanem [azok kapják], akiknek el van készítve az én Atyámtól.
24
És meghallván a tízek, méltatlankodtak a két testvérre.
25
Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok leigázzák őket:
26
de nem így lesz tiköztetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen nektek szolgálattevőtök;
27
és aki első akar lenni közöttetek, legyen szolgátok.
28
Mint az Embernek Fia nem magát kiszolgáltatni jött; hanem szolgálni, és életét váltságul adni sokakért.
29
És mikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
30
És íme két vak, ki az út mellett ült, hallván, hogy Jézus megy el arra, felkiáltott, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!
31
A sokaság pedig dorgálta őket, hogy hallgassanak; de azok annál inkább kiáltottak, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!
32
És megállván Jézus, szólította őket és azt mondta: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33
Azt mondták neki: Uram, hogy megnyíljanak szemeink.
34
Megesett pedig Jézus szíve és illette szemeiket; és tüstént megnyilatkoztak szemeik, és követték őt.
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 21 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28