bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Matthew 18
Matthew 18
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 17
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 19 →
1
Azon órában mentek a tanítványok Jézushoz, mondván: Ugyan ki a nagyobb a mennyek országában?
2
És odaszólítván Jézus egy gyermeket, közéjük állította azt,
3
és azt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4
Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
5
És aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6
Aki pedig megbotránkoztat egyet ezek közül a bennem hívő kicsinyek közül, jobb lenne annak, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tenger mélységébe süllyesztenék.
7
Jaj a világnak a botránkozások miatt, mert a botránkozásoknak el kell jönni, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás eljön!
8
Ha pedig a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned sántán vagy csonkán, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.
9
És ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint két szemmel a tüzes gyehennára vettetned.
10
Meglássátok, hogy egyet e kicsinyek közül kevésbe ne vegyetek; mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennybeli Atyámnak arcát.
11
Mert az Embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.
12
Mit gondoltok: ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved belőlük; nem hagyja-e a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni az eltévelyedettet?
13
És ha úgy történik, hogy megtalálja azt, bizony mondom nektek, hogy jobban örül azon, mint a kilencvenkilencen, mely nem volt eltévelyedve.
14
Így nem akarata a ti mennybeli Atyátoknak, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
15
Ha pedig vétkezik ellened testvéred, eredj és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet;
16
ha pedig nem hallgat, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két tanú vallomásán vagy háromén álljon meg minden dolog.
17
Ha pedig azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18
Bizony mondom nektek: valamit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben; és valamit megoldtok a földön, meg lesz oldozva a mennyben. [19]
19
Ismét mondom nektek, hogy ha közületek ketten megegyeznek a földön minden dologban, amit csak kérnek, meglesz nekik az én mennybeli Atyámtól.
20
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevembe, ott vagyok közöttük.
21
Akkor odamenvén hozzá Péter, azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik ellenem testvérem, és bocsáthatok meg neki; akár hétszer?
22
Azt mondta neki Jézus: Nem, mondom neked, akár hétszer, hanem akár hetvenhétszer.
23
Ezért emberhez hasonlítható a mennyek országa, egy királyhoz, aki szolgáival számot akart vetni.
24
És mikor elkezdte a számvetést, vittek hozzá egyet, aki adós volt tízezer tálentummal.
25
Nem tudván pedig megfizetni, azt parancsolta ura, hogy adják el őt és feleségét és gyermekeit és mindenét, amije volt, és fizessék meg.
26
Leesve most a szolga leborult előtte, mondván: Uram, légy tÚrelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
27
Megesvén azért az úr szíve azon a szolgán, elbocsátotta őt, és az adósságot elengedte neki.
28
Mikor pedig az a szolga kiment, talált egyet az ő szolgatársai közül, aki adós volt neki száz dénárral; és megfogván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nekem, amivel adós vagy!
29
Leesve most az ő szolgatársa az ő lábaihoz, kérte őt, mondván: Légy tÚrelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
30
De az nem akart, hanem elmenvén börtönbe vettette őt, míg meg nem fizeti az adósságot.
31
Látván pedig szolgatársai a történteket, igen elszomorodtak; és elmenvén, elbeszéltek uruknak mindent, ami történt.
32
Akkor odahívatván őt ura, azt mondta neki: Gonosz szolga, azt az egész adósságot elengedtem neked, amint kértél engem;
33
nem kellett volna-e neked is könyörülnöd szolgatársadon, miképpen én is könyörültem rajtad?
34
És megharagudván ura, a hóhérok kezére adta őt, míg meg nem fizeti neki az egész adósságot.
35
Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívéből meg nem bocsátja ki-ki az ő testvérének vétkeit.
← Chapter 17
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 19 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28