bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Matthew 27
Matthew 27
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
1
Mikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék
2
és megkötözvén őt elvitték és kezébe adták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3
Akkor Júdás, aki őt elárulta, látván, hogy elítélték, megbánta, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
4
mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért! Azok pedig azt mondták: Mi közünk hozzá? Te lásd.
5
Erre eldobván az ezüstöt a templomban, eltávozott; és elmenvén felakasztotta magát.
6
A főpapok pedig fölvévén az ezüstöt, azt mondták: Nem szabad ezt a templomi kincshez tenni, mert vérdíj.
7
De miután tanácsot tartottak, megvették rajta a fazekas mezejét temetőül az idegeneknek.
8
Azért nevezték azt a mezőt Vérmezőnek, a mai napig.
9
Akkor teljesedett be, ami megmondatott Jeremia próféta által, mondván: És vették a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai részéről;
10
és adták azt a fazekas mezejére, amint az Úr rendelte nekem.
11
Jézus pedig a helytartó előtt állott; és megkérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig azt mondta neki: Te mondod.
12
És míg a főpapok és a vének vádolták őt, semmit nem felelt.
13
Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyit vallanak ellened?
14
És nem felelt neki sem egy szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott.
15
Ünnepenként pedig szokott a helytartó szabadon bocsátani egy foglyot a sokaságnak, akit kívántak.
16
Volt pedig akkor egy híres foglyuk, Barabbás nevezetű.
17
Amint tehát összegyűltek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek?
18
Mert tudta, hogy irigységből árulták el őt.
19
Amíg pedig ő az ítélőszéken ült, hozzáküldött a felesége, ezt üzenvén: Ne avasd magadat annak az igaz embernek a dolgába, mert én sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.
20
De a főpapok és a vének rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
21
Felelvén pedig a helytartó, azt mondta nekik: Melyiket akarjátok a kettő közül, hogy szabadon bocsássam nektek? Azok pedig azt mondták: Barabbást.
22
Azt mondta nekik Pilátus: Mit csináljak tehát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek? Azt mondták neki mindnyájan: Feszíttessék meg!
23
De a helytartó azt mondta: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál inkább kiáltottak, mondván: Feszíttessék meg!
24
Mikor aztán Pilátus látta, hogy semmire sem megy, hanem annál nagyobb lesz a zavargás, vizet hozatván, megmosta kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaznak vérétől; ti lássátok!
25
És felelvén az egész nép, azt mondta: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!
26
Akkor elbocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván kiadta, hogy feszíttessék meg.
27
Akkor a helytartó katonái, magukkal vivén Jézust a helytartóságra, összegyűjtötték hozzá az egész csapatot.
28
És miután levetkőztették, adtak rá egy veres palástot,
29
és koronát tettek a fejére, melyet tövisből fontak, és egy nádat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, csúfolták, mondván: Üdvöz légy, zsidók királya!
30
Aztán ráköpvén, vették a nádat és a fejéhez verték.
31
És mikor megcsúfolták őt, levetették róla a palástot és ráadták a maga ruháit, és elvitték megfeszíteni.
32
Kifelé menet pedig találtak egy cirénéi embert, név szerint Simont; azt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
33
És mikor egy Golgotha nevű helyre értek, ami Koponyahegyet jelent,
34
epével kevert bort adtak neki inni; és mikor megízlelte, nem akart inni.
35
Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsvetéssel; hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által: Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.
36
Aztán leültek és ott őrizték őt.
37
És bűnét feje fölé tették felírva: Ez Jézus, a zsidók királya.
38
Akkor megfeszítettek vele két rablót, egyiket jobbról és a másikat balról.
39
Akik pedig mellette elmentek, szidalmazták őt, fejüket csóválván
40
és mondván: Te, ki a templomot lerontod és harmadnapra felépíted, tartsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!
41
Hasonlóképpen pedig a főpapok is csúfolván az írástudókkal és a vénekkel, azt mondták:
42
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani; ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki.
43
Bízott az Istenben; szabadítsa meg most őt, ha szereti őt: mert azt mondta: Isten fia vagyok!
44
A rablók is pedig, akik vele feszíttettek meg, ugyanezzel ócsárolták őt.
45
Hat órától fogva pedig sötétség jött az egész földre kilenc óráig.
46
Kilenc óra tájban pedig felkiáltott Jézus nagy hangon, mondván: Éli, Éli, lamá sabaktani?; azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
47
Némelyek pedig az ott állók közül, akik hallották, azt mondták: Illyést hívja ez.
48
És tüstént elfutva egy közülük, szivacsot véve és ecettel megtöltve és nádra tűzve inni adott neki.
49
A többiek pedig azt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illyés, hogy megszabadítsa őt.
50
Jézus pedig ismét kiáltván nagy hangon, kibocsátotta szellemét.
51
És íme a templom kárpitja kettéhasadt fölitől aljáig; és a föld megindult, és a sziklák megrepedtek;
52
és a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek teste feltámadt;
53
és az ő feltámadása után kijövén a sírokból, bementek a szent városba, és megjelentek sokaknak.
54
A százados pedig, és akik vele őrizték Jézust, látván a földindulást és a történteket, igen megrémültek, mondván: Bizony, Isten Fia volt ez!
55
Sok asszony volt pedig ott távolról nézve, kik Galileából kísérték Jézust, szolgálván neki;
56
kik közt volt Mária Magdolna, és Mária, a Jakab és Jósé anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57
Mikor pedig este lett, eljött egy gazdag ember Arimathiából, a neve József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58
ez elmenvén Pilátushoz, elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki a testet.
59
És vévén József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba,
60
és a saját új sírjába tette, melyet a sziklába vágatott; és egy nagy követ hengerítvén a sír ajtajához, elment.
61
Ott volt pedig Mária Magdolna, és a másik Mária, a sírral szemben ülve.
62
Másnap pedig, mely a péntek után van, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63
mondván: Uram, emlékszünk, hogy az a hitető még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
64
Parancsold meg tehát, hogy legyen biztonságban a sír harmadnapig; nehogy eljöjjenek tanítványai éjjel és ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott halottaiból; és az utolsó tévelygés rosszabb legyen az elsőnél!
65
Pilátus pedig azt mondta nekik: Kaptok őrséget, tegyétek biztonságba, amint tudjátok.
66
Azok pedig elmenvén, biztonságba tették a sírt, lepecsételvén a követ, az őrséggel együtt.
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28