1 Kings 13

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 12 Jump to: Chapter 14 →

1Ekkor íme, az Úr parancsára Bételbe jött az Isten egyik embere, amikor Jeroboám éppen az oltáron állt és tömjénezett,

2s kiáltott az oltár ellen az Úr parancsára, s azt mondta: „Oltár, oltár, ezt üzeni az Úr: íme, születni fog Dávid házából egy fiú, akinek Jozija lesz a neve, s az fel fogja áldozni rajtad a magaslatok papjait, akik most tömjént gyújtanak rajtad, s embercsontokat fog égetni rajtad.”

3Jelt is adott nekik azon a napon, így szólva: „Ez lesz a jele annak, hogy az Úr szólt: Íme, meghasad az oltár, s kiömlik a rajta levő hamu.”

4Amikor a király meghallotta az Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen kiáltott, kinyújtotta kezét az oltárról és azt mondta: „Fogjátok meg őt!” Erre elszáradt keze, amelyet ellene kinyújtott — úgyhogy nem tudta visszahúzni magához

5és meghasadt az oltár és kiömlött a hamu az oltárról, azon jel szerint, amelyet az Isten embere az Úr parancsára megjövendölt.

6Azt mondta ekkor a király az Isten emberének: „Könyörögj az Úrhoz, a te Istenedhez, s imádkozz értem, hogy helyreálljon kezem.” Imádkozott erre az Isten embere az Úrhoz, s a király keze visszatért hozzá, s olyan lett, mint azelőtt volt.

7Szólt ekkor a király az Isten emberéhez: „Gyere haza velem, s egyél, s megajándékozlak téged.”

8Az Isten embere erre azt felelte a királynak: „Ha házad felét adod is nekem, akkor sem megyek el veled, s nem eszem kenyeret, s nem iszom vizet ezen a helyen:

9mert így hagyta meg nekem az Úr szava, aki azt parancsolta: ‘Ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet, s ne azon az úton térj vissza, amelyiken jöttél.’”

10Más úton ment el tehát, s nem azon az úton tért vissza, amelyiken Bételbe ment.

11Lakott azonban Bételben egy öreg próféta. Ehhez elmentek fiai, s elbeszélték neki mindazokat a cselekedeteket, amelyiket az Isten embere azon a napon Bételben művelt, s elbeszélték apjuknak a szavakat, amelyeket a királynak mondott.

12Azt mondta ekkor nekik apjuk: „Melyik úton ment el?” Megmutatták neki fiai az utat, amelyen elment Istennek az az embere, aki Júdából jött.

13Azt mondta erre fiainak: „Nyergeljétek meg nekem a szamarat.” Miután azok megnyergelték, ráült,

14s elment az Isten embere után. Meg is találta, amint éppen a terebintfa alatt üldögélt és azt mondta neki: „Te vagy-e Istennek az az embere, aki Júdából jöttél?” Az azt felelte: „Én.”

15Azt mondta erre neki: „Gyere velem haza, s egyél kenyeret.”

16Az ezt mondta: „Nem térhetek vissza, s nem mehetek el veled, s nem eszem kenyeret, s nem iszom vizet ezen a helyen,

17mert meghagyta nekem az Úr az ő szavával: ‘Ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet ott, s ne azon az úton térj vissza, amelyiken oda mégy.’”

18Ő azt mondta neki: „Magam is próféta vagyok, éppen úgy, mint te, s egy angyal az Úr parancsából meghagyta nekem, s azt mondta: ‘Vidd vissza őt magaddal házadba, hogy egyen kenyeret és igyon vizet.’” Rászedte őt,

19s visszavitte magával: evett tehát kenyeret és ivott vizet házában.

20Miközben azonban az asztalnál ültek, az Úr szózatot intézett ahhoz a prófétához, aki őt visszavitte.

21Erre ő rákiáltott Istennek arra az emberére, aki Júdából jött: „Ezt üzeni az Úr: Mivel nem engedelmeskedtél az Úr szájának, s nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened neked meghagyott,

22s visszatértél, s ettél kenyeret és ittál vizet azon a helyen, amely felől megparancsoltam neked, hogy ott ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet: nem kerül tetemed atyáid sírjába.”

23Amikor aztán evett és ivott, megnyergeltette szamarát a próféta számára, akit visszahozott.

24Miután az elment, az úton rátalált egy oroszlán, s megölte; teste ott hevert az úton, s mellette állt a szamár, s a holttest mellett állt az oroszlán is.

25Éppen akkor emberek mentek arrafelé, s meglátták az úton heverő holttestet s a holttest mellett álló oroszlánt és elmentek, s elbeszélték a városban, amelyben az az öreg próféta lakott.

26Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszatérítette őt az útról, így szólt: „Istennek az az embere az, aki nem engedelmeskedett az Úr szájának: az Úr kiszolgáltatta az oroszlánnak, s az összetörte, s megölte az Úrnak azon szava szerint, amelyet hozzá intézett.”

27Majd azt mondta fiainak: „Nyergeljétek meg nekem a szamarat.” Miután azok megnyergelték,

28ő elment, s megtalálta az úton heverő holttestet s a holttest mellett álló szamarat és oroszlánt; az oroszlán nem evett a holttestből, s nem bántotta a szamarat sem.

29Erre a próféta felvette Isten emberének holttestét, feltette a szamárra és visszatért, s bevitte az öreg próféta városába, hogy elsirassa.

30Le is tette holttestét a saját sírjába és elsiratták: „Jaj, jaj, testvérem!”

31Amikor aztán elsiratták, azt mondta fiainak: „Ha majd meghalok, temessetek abba a sírba, amelybe az Isten emberét temették; az ő csontjai mellé tegyétek csontjaimat,

32mert bizonnyal be fog következni az a dolog, amelyet az Úr parancsára a bételi oltár ellen s a Szamaria városaiban levő valamennyi magaslati templom ellen jövendölt.”

33Jeroboám azonban ezen dolgok után sem fordult vissza nagyon gonosz útjáról, sőt ellenkezőleg, papokat rendelt a magaslatokra a köznépből: aki csak akarta, felavattatta kezét, s a magaslatok papjává lett.

34Ez lett az oka annak, hogy Jeroboám háza vétket vont magára, s összedűlt és elpusztult a föld színéről.

← Chapter 12 Jump to: Chapter 14 →