1 Kings 17

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 16 Jump to: Chapter 18 →

1Majd azt mondta a Tisbéből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: „Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd az én szám szavára.”

2Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal:

3„Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.

4A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.”

5Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.

6A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.

7Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

8Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal:

9„Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.”

10Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: „Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.”

11Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: „Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.”

12Az ezt felelte: „Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.”

13Azt mondta neki Illés: „Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj.

14Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: ‘Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.’”

15Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve

16nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó — az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.

17Történt pedig ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház asszonyának fia, s olyan súlyos volt betegsége, hogy nem maradt lélegzet benne.

18Azt mondta azért az asszony Illésnek: „Mi dolgom van veled, Isten embere? Azért jöttél-e hozzám, hogy felhívd a figyelmet vétkeimre, s megöld fiamat?„

19Azt mondta erre neki Illés: „Add ide fiadat.” Azzal elvette öléből, s felvitte a tetőszobába, ahol ő lakott, s ágyára fektette,

20majd kiáltott az Úrhoz és azt mondta: „Uram, Istenem, sújtod ezt az özvegyet is, akinél én úgy ahogy ellátást találok, hogy fiát így megölöd?”

21Aztán kinyújtotta magát, s háromszor ráborult a gyermekre, s az Úrhoz kiáltott és azt mondta: „Uram Istenem, kérlek, térjen vissza e gyermek lelke a testébe.”

22Az Úr meg is hallgatta Illés szavát, s a gyermek lelke visszatért bele, s az ismét élt.

23Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, s azt mondta neki: „Íme, fiad él.”

24Az asszony azt felelte Illésnek: „Ezáltal most megtudtam, hogy az Isten embere vagy, s az Úr szava igaz a te szádban.”

← Chapter 16 Jump to: Chapter 18 →