bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
1 Kings 20
1 Kings 20
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 21 →
1
Ben-Hadad, Szíria királya pedig maga köré gyűjtötte egész seregét — harminckét királyt meg lovakat s harci szekereket —, s felment, s hadakozott Szamaria ellen, s ostrom alá vette.
2
Majd követeket küldött a városba, Áchábhoz, Izrael királyához,
3
ezzel az üzenettel: „Ezt üzeni Ben-Hadad: Ezüstöd s aranyod az enyém, feleségeid s legjobb fiaid az enyémek.”
4
Izrael királya erre azt felelte: „Parancsodra, uram király, tiéd vagyok én és mindenem.”
5
Erre ismét eljöttek a követek, s azt mondták: „Ezt üzeni Ben-Hadad, aki hozzád küldött minket: ‘Ezüstödet, aranyodat, feleségeidet s fiaidat tehát nekem adod.’
6
Éppen azért holnap ilyenkor elküldöm szolgáimat hozzád, s ők majd átkutatják házadat és szolgáid házát és mindazt, ami tetszik nekik, a kezükhöz veszik, s elhozzák.”
7
Összehívta erre Izrael királya az ország valamennyi vénét, s azt mondta: „Észrevehetitek, s láthatjátok, hogy ármánykodik ellenünk, mert az én feleségeimért, az én fiaimért, az én ezüstömért s az én aranyomért küldött, s én azt nem tagadtam meg tőle.”
8
Azt mondta erre neki az összes vén az egész néppel együtt: „Ne hallgass rá, s ne engedj neki.”
9
Ekkor így szólt Ben-Hadad követeihez: „Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, amiért először küldtél hozzám, szolgádhoz, megteszem; ezt a dolgot azonban nem tehetem.”
10
Visszatértek erre a követek, s megmondták neki. Erre ő ismét elküldte őket, s ezt üzente: „Úgy segítsenek engem az istenek most és mindenkor, hogy nem lesz elég Szamaria pora arra, hogy megtöltse annak az egész népnek a markát, amely engem követ!”
11
Feleletül ezt üzente erre Izrael királya: „Mondjátok neki: Aki felölti a fegyvert, ne dicsekedjék úgy, mint az, aki már levetette.”
12
Amikor Ben-Hadad ezt a választ meghallotta, történetesen éppen ivott a királyokkal a sátrakban és azt mondta szolgáinak: „Vegyétek körül a várost.” Azok körül is vették.
13
Ekkor íme, egy próféta járult Ácháb, Izrael királya elé, s azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: Nyilván láttad ezt az egész, nagyon nagy sokaságot: íme, én ezt még ma a kezedbe adom, hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok.”
14
Azt mondta erre Ácháb: „Ki által?” Erre ő azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: A tartományfőnökök szolgái által.” Erre ő azt kérdezte: „Ki kezdje meg a harcot?” Az azt mondta rá: „Te.”
15
Megszámlálta tehát a tartományfőnökök legényeit, s számukat kétszázharminckettőnek találta. Utánuk megszámlálta a népet is, Izrael valamennyi fiát: ezek hétezren voltak.
16
Délben aztán kivonultak, miközben Ben-Hadad részegen ivott sátrában a harminckét királlyal, akik segítségére jöttek.
17
A tartományfőnökök legényei vonultak ki az első csapatban. Ben-Hadad erre kiküldött, s azt hozták hírül neki: „Valami emberek jöttek ki Szamariából.”
18
Erre ő azt mondta: „Ha a békességért jönnek, akkor is fogjátok meg őket elevenen, ha hadakozni, akkor is fogjátok meg őket elevenen.”
19
Kivonultak tehát a tartományfőnökök legényei, s követte őket a többi sereg,
20
s megverte mindenki azt az embert, aki ellene jött, s megfutamodtak a szírek, s Izrael üldözőbe vette őket. Ben-Hadad, Szíria királya is megfutamodott lovon, lovasaival együtt.
21
Kivonult erre Izrael királya is, s megverte a lovakat s a harci szekereket, s nagy vereséget mért Szíriára.
22
(A próféta azonban Izrael királya elé járult és azt mondta neki: „Eredj, s gyűjts erőt és tudd és lásd, mitévő légy, mert a következő esztendőben Szíria királya ismét feljön ellened.”)
23
Azt mondták erre a szíriai király szolgái uruknak: „Hegyi istenek az isteneik, azért kerekedtek fölénk; jobb lesz tehát, ha a síkságon hadakozunk ellenük — akkor megbírunk velük.
24
Éppen azért tedd a következőket: Távolíts el minden királyt a seregedből, s tégy vezéreket helyükbe,
25
s pótold azoknak a vitézeknek a számát, akik elestek a tieid közül, s szerezz annyi lovat, mint amennyi lovad a múltkor volt, s annyi szekeret, mint amennyi szekered a múltkor volt, s hadakozzunk ellenük a síkságon, s meglátod, megbírunk velük.” Elfogadta tanácsukat, s úgy cselekedett.
26
Amikor tehát az esztendő elmúlt, Ben-Hadad felsorakoztatta a szíreket, s felvonult Áfekbe, hogy hadakozzon Izrael ellen.
27
Izrael fiai is felsorakoztak, s miután ellátták magukat élelemmel, kivonultak ellenük, s tábort ütöttek velük szemben, mint két kis kecskenyáj, amíg a szírek valósággal ellepték a földet.
28
(Ekkor előlépett Isten egyik embere, s azt mondta Izrael királyának: „Ezt üzeni az Úr: Mivel a szírek azt mondták: ‘A hegyek Istene az Úr, és nem Istene a völgyeknek’ — azért kezedbe adom ezt az egész nagy sokaságot, s megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok.”
29
Hét napig csatasorban álltak egymással szemben ezek is, azok is, a hetedik napon aztán megtörtént az ütközet, s Izrael fiai leütöttek ezen az egy napon százezer gyalogost a szírek közül.
30
Erre azok, akik megmaradtak, Áfekbe, a városba szaladtak, de a fal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Ben-Hadad is elszaladt, s bement a városba, egy kamrában levő kamrába.
31
Azt mondták ekkor neki szolgái: „Íme, azt hallottuk, hogy Izrael házának királyai kegyesek: rakjunk tehát zsákot derekunkra s kötelet fejünkre, s menjünk ki Izrael királyához, hátha meghagyja életünket.”
32
Zsákot öveztek derekukra, s kötelet tettek fejükre, s elmentek Izrael királyához, s azt mondták neki: „Ezt üzeni szolgád, Ben-Hadad: ‘Kérlek, hagyd meg életemet.’” Erre ő azt mondta: „Ha még él, testvérem ő.”
33
Kedvező jelül vették ezt a férfiak, s sietve elkapták a szót szájából, s azt mondták: „Ben-Hadad tehát testvéred!” Erre ő azt mondta nekik: „Menjetek, s hozzátok őt hozzám!” Kijött tehát hozzá Ben-Hadad, s ő felvette szekerére.
34
Ekkor ő azt mondta neki: „Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett atyáidtól, s utcákat csinálhatsz magadnak Damaszkuszban, miként apám csinált Szamariában, s mint szövetségesed távozom tőled.” Erre ő megkötötte a szövetséget, s elbocsátotta.
35
Ekkor egy férfi a próféták fiai közül így szólt társához az Úr parancsára: „Verj meg engem.” Ez azonban nem akarta megverni.
36
Azt mondta erre neki: „Mivel nem hallgattál az Úr szavára, íme, mihelyt eltávozol tőlem, megöl téged az oroszlán.” Alighogy eltávozott tőle, rábukkant egy oroszlán, s megölte.
37
Amikor aztán egy másik emberrel találkozott, annak azt mondta: „Verj meg!” Az sebesre verte.
38
Elment erre a próféta, s a király elé szaladt az úton, s port hintve magára, felismerhetetlenné tette száját és szemét,
39
s amikor a király arra ment, kiáltott a királyhoz, s azt mondta: „Szolgád kivonult a harci tusába, s amikor egy ember megfutamodott, valaki hozzám hozta, s azt mondta: ‘Őrizd meg ezt az embert: ha elszökik, életeddel lakolsz életéért, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.’
40
Mialatt azonban én megzavarodva ide-oda forgolódtam, egyszerre csak eltűnt.” Azt mondta erre neki Izrael királya: „Az az ítéleted, amit magad mondtál.”
41
Ám az tüstént letörölte a port az arcáról, s így Izrael királya megismerte, hogy a próféták közül való,
42
majd azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: Mivel elengedted kezedből azt az embert, aki halált érdemelt, a te életed lakol az életéért s a te néped az ő népéért.”
43
Erre a király hallani sem akart a dologról, visszatért házába, s dúlva-fúlva Szamariába érkezett.
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 21 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22