bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Mark 4
Mark 4
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 5 →
1
S újra tanítani kezdett a tónál; de oly sok nép gyűlt hozzá, hogy a tavon lévő hajóba szállva, kellett leülnie. A nép pedig a tóparton maradt,
2
S mondott nékik tanítása közben sok-sok példázatot, többek között ezt is:
3
Figyeljetek ide! A magvető vetni ment
4
Vetés közben némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak s felették,
5
Némelyik meg köves helyre esett, ahol nem volt elegendő földje s mert nem volt mélyen a földben, hamarosan kikelt
6
s mikor a nap felszállt, a hév megütötte s a gyökérzet híján elszáradt,
7
Némely viszont tövis közé esett és mikor a tövis megnőtt elfojtotta és nem adott termést.
8
Némelyik azonban a jó földbe esett s mikor kikelt és megnövekedett, ki harminc, ki hatvan, ki százannyi magot adott.
9
Végül hozzátette: Akinek halló füle van, hallja.
10
Majd mikor magára maradt, a körülte lévők, beleértve a tizenkettőt is, szóvátették előtte a példázatnak dolgát,
11
És ő azt felelte nékik; Néktek megadatott a tehetség, hogy felfoghassátok az Isten országának titkát, e be nem avatott népnek ellenben csak példázat való, hogy:
12
Nézve nézzenek, de ne lássanak, Hallva halljanak, de ne értsenek, Hogy soha meg ne térjenek, S bocsánatot ne nyerjenek.
13
Majd azt mondta nékik: Ha ti ezt a példázatot sem értitek, hogy értitek meg a többit?
14
A magvető igét vet.
15
Az útfélre esett mag azok, akik a hirdetett igét hallgatják, de aztán ott terem a sátán és kikapja a szívükbe vetett igét.
16
Szintúgy a köves helyre vetett mag azok, akik az igét hallgatják, s hírtelen ötömmel fogadják,
17
de nem ver az gyökeret ő bennük, hanem ingadoznak s ha az ige miatt üt a nyomorúság vagy az üldözés órája, azonnal megbotránkoznak.
18
A tövis közé vetett mag pedig azok, akik az igét hallgatják,
19
de mihelyt a világ
20
gondja, a gazdagság csalárdsága s más egyéb gonosz kívánság megkísérti őket, ezek elfojtják az igét s terméketlen marad.Végre a jó földbe vetett mag azok, akik az igét hallgatják és befogadják és teremnek, ki harminc, ki hatvan, ki pedig száz annyi magot.
21
Vagy talán - szólt tovább - a mécset azért gyújtják meg, hogy a véka, avagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért-e, hogy betegyék a mécstartóba?
22
Nincsen olyan rejtett dolog, amire rá ne jönnének, nincs olyan titok sem, ami ki ne tudódnék.
23
Akinek halló füle van, hallja.
24
Majd azt mondta nékik: Jegyezzétek meg jól, amit hallotok. Amilyen mértékkel mertek, olyannal mérnek néktek, sőt ti még rádást is kaptok.
25
Mert akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
26
Aztán így folytatta: Olyan az Isten országa, mikor az ember magot vet a földbe,
27
aztán alszik felkél éjjel nappal; a mag pedig kikél, megnő, az ő tudta nélkül.
28
Mert a föld magától hozza meg termését, először a füvet, azután a kalászt, azután a teljes, szemes fejet
29
És ha megadta a termést, mindjárt neki eresztik a sarlót, mert ejött az aratás ideje.
30
Majd ezt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, avagy mely példázattal példázzuk?
31
Olyan az, mint a mustármag. Mikor elvetik a földbe, minden földi magnál kisebb;
32
de ha elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél s oly nagy ágakat hajt, hogy árnyéka alatt fészket raknak az ég madarai.
33
S még sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét értelmükhöz mérten.
34
Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, de bizalmas körben mindent megmagyarázott a tanítványainak.
35
Ugyanaznap alkonyatkor így szólt tanítványaihoz: MenJünk át a túlsó partra.
36
S azok a népet hazabocsátván, úgy, amint a hajóban volt, magukkal vitték őt s más hajók is csatlakoztak hozzá.
37
És nagy vihar támadt, a hullámok be-becsaptak a hajóba úgyannyira, hogy a hajó már-már megtelt.
38
S ő a hajó hátuljában aludt egy fejaljon. Ekkor felköltötték és azt mondták néki: Mester! Nem aggaszt a veszedelem?
39
Erre felkelt, megdorgálta a szelet és rászólt a tóra: Halgass! Ne háborogj! S a szél elállt és nagy csendesség lett.
40
Nékik pedig azt mondotta: Miért féltek ennyire? Még most sincs hitetek?
41
S szörnyű ijedtükben egymást kérdezgették: Ki ez, hogy a szél s a tó is engedelmeskednek néki?
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 5 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16