Mark 9

Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →

1S azt mondotta nékik: Bizony mondom néktek: vannak néhányan az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Istennek hatalomban eljövő országát.

2Hat nap múlva aztán maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte őket magával külön egy nagy, magas hegyre és elváltozott előttük.

3Ruhája fénylett, vakitó fehér lett, mint a hó. Nincs kallós a földön, aki olyat tudna fehérítni.

4És megjelent nékik Illés Mózessel s beszédbe eredtek Jézussal.

5Péter nem állta meg szó nélkül a dolgot s azt mondta Jézusnak: Mester! Jó nékünk itt lennünk! Csináljunk hát három sátrat; egyet néked, egyet Mózesnek, egyet meg Illésnek.

6De maga sem tudta mit beszél, olyan nagyon megijedtek.

7Ekkor felhő borult rájuk s a felhőből e szózat hallatszott: Ez az én kedves fiam! Őrá hallgassatok!

8Hanem mikor nagy hirtelen körültekintettek, nem láttak már maguk körül senkit, csak Jézust egyedül.

9Á hegyről lejövet, Jézus rájuk parancsolta, hogy ne szóljanak senkinek a látomásukról, csak ha majd az emberfia feltámad holtából.

10Ezt a kijelentést jól megjegyezvén, maguk közt azon vitatkoztak, mit jelent a halálból való feltámadás.

11Meg is kérdezték őt: Miért mondják az Írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

12És ő azt felelte nékik: Előbb bizonyára Illés jön el eligazít mindent, de nincs-e megírva, az emberfia felől, hogy sokat szenved s megvettetik?

13Én azonban azt mondom tinéktek, hogy Illés már eljött s amint meg van írva róla, kényük-kedvük szerint bántak vele.

14Visszatérve tanítványaihoz, körültük sok népet s velük vitatkozó írástudókat látott.

15Amint észrevették, az egész nép azonnal megdöbbeni és eléje futva, köszöntötte őt.

16Ő pedig megkérdezte az írástudókat: Miről vitatkoztok?

17Erre valaki a népből így válaszolt néki: Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Néma lélek szállta meg őt,

18s ahol előfogja, szaggatja, meg tajtékot túr, fogát csikorgatja és sorvad. Mondtam tanítványaidnak: űzzék ki belőle, de bizony nem tudták.

19Jézus azt felelte néki: Hitetlen nemzetség! Meddig legyek még veletek? Meddig szíveljelek? Hozzátok ide énhozzám!

20Odavitték hozzá, S amint reánézett, a lélek azonnal úgy megrázta, hogy végig vágódott a földön s tajtékot túrva, fetrengett

21Ekkor megkérdezte atyját: Mióta van e baj rajta? Az azt válaszolták: Gyermeksége óta.

22Gyakran dobta tűzbe is, vízbe is, hogy eleméssze. Ha teheted, segíts, könyörülj meg rajtunk!

23Erre Jézus azt mondotta néki: Ha tudsz hinni, minden lehetséges a hívőnek.

24A gyermeknek atyja nyomban sírva fakadt s felkiáltott: Hiszek Uram! Könyörülj hitetlenségemen!

25Jézus pedig látván, hogy a nép összefut, erősen rászólt a tisztátalan lélekre: Néma, siket lélek! Parancsolom: eredj ki belőle s belé ne menj többet!

26Az nagyot kiáltva, erősen megrázta és kiment belőle. A fiú pedig olyan lett, mint a holt, úgy hogy sokan azt mondották: meghalt.

27De Jézus kezénél megfogva, felsegítette őt és az talpra állott.

28Hogy aztán hazament, megkérdezték a tanítványai: Miért nem tudtuk mi kiűzni?

29Jézus azt felelte nékik: Ezt a fajzatot nem lehet másként kiűzni, csakis imádsággal s böjtöléssel.

30Onnét eltávozván, általmentek Galileán, de ő nem akarta, hogy ezt bárki is megtudja.

31Oktatta ugyanis a tanítványait, tudtukra adván, hogy az emberfia emberek kezébe adatik és megölik, de halála után harmadnap feltámad.

32Ők azonban nem értették meg őt, megkérdezni pedig nem merték.

33Eközben Kápernáumba érkeztek. Otthon aztán megkérdezte őket: Miről vitatkoztatok útközben?

34De azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak, hogy ki nagyobb?

35Jézus leült s előszólítván a tizenkettőt, azt mondotta nékik: Aki első akar lenni, legyen mindnyájatok közt utolsó, legyen mindenki szolgája.

36S karonfogva egy kicsiny gyermeket, közibük állatta, majd ölébe vette és azt mondta nékik:

37Aki befogad egy ilyen kis gyermeket az én nevemben, engemet fogad be és aki engemet fogad be; nem engemet, hanem azt fogadja be, aki engem küldőtt

38Ekkor János megszólalt mondván: Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, pedig nem hívünk; megtiltottuk néki, mert nem hívünk,

39Jézus azt felelte: Ne tiltsátok néki! Senki sem tesz csodát az én nevem által, hogy egyhamar rosszat mondhasson énrólam.

40Aki nincs ellenünk, mellettünk van.

41Aki ha csak egy pohár vizet ád néktek az én nevemben, mivel Krisztus híve vagytok, bizony mondom, nem esik el jutalmától.

42Aki pedig e bennem hívó kisdedek közül csak egyet is megbotránkoztat, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének nyakára s a tengerbe fojtanák.

43Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb, ha csonkán mégy be az életre, mintha két kézzel vettetel a gyehennára, az olthatatlan tűzre,

44ahol a kin meg nem szűnik, s a tűz ki nem alszik.

45S ha lábad botránkoztat meg, vágd le, jobb ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábbal vettetel a gyehennára, az olthatatlan tűzre,

46ahol a kin meg nem szűnik, s a tűz ki nem alszik.

47S ha szemed botránkoztat meg, vájd ki. Jobb, ha fél szemmel mégy Isten országába, mintha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére,

48ahol a kín meg nem szűnik, s a tűz ki nem alszik,

49Kiki tűzzel sózatik meg. Nincs sótlan áldozat.

50Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózunk? Só legyen bennetek s békesség köztetek!

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →