bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
1 Samuel 17
1 Samuel 17
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 16
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 18 →
1
Mikor a filiszteusok összevonták táboraikat a háborúra, Szokónál gyűltek össze, mely Júdához tartozik; és Szokó és Azéka között táboroztak Efesz-Dammimban.
2
Saul és Izráel emberei szintén összegyülekeztek és a Cser-völgyben táboroztak; és háborúra sorakoztak a filiszteusok ellen.
3
És a filiszteusok a túlsó hegyen állottak, Izráel pedig az innenső hegyen állott úgy, hogy a völgy közöttük volt.
4
Akkor kijött a bajvívó a filiszteusok táboraiból, Góliát a neve, Gátból való: magassága hat sing és egy arasz.
5
Réz-sisak volt a fején, ő meg pikkelyes páncélba volt öltözve; és a páncél súlya ötezer réz-sekel volt.
6
Réz láb-páncél a lábain; és egy rézgerely a vállai között.
7
Dárdájának a nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának a hegye pedig hatszáz sekel vasból volt; és a pajzsvivő ment előtte.
8
És megállt és odakiáltott Izráel csatasorainak, és azt mondta nekik: Miért vonultok ki, hadakozásra sorakozván? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és az jöjjön le hozzám:
9
ha meg bír velem vívni és levág engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitokká; ha pedig én bírok el vele és levágom őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink és szolgálni fogtok bennünket.
10
Aztán azt mondta a filiszteus: Én gyalázattal illettem Izráel sorait e mai napon; adjatok nekem valakit, hogy megvívjunk egymással.
11
Mikor pedig meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a beszédeit; megrettentek és féltek nagyon.
12
Dávid pedig efráti embernek volt a fia. Ez Júda Bét-Leheméből, tudniillik Isai volt a neve, és nyolc fia volt neki, és az ember Saul idejében már vén volt,
13
embereket hozott, akik bevonultak: Isai három nagyobbik fia ment el Saul után a háborúba. Annak a három fiának a neve pedig, akik elmentek a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, aztán másodszülöttje Abinádáb, a harmadik pedig Sammá.
14
Dávid volt pedig a legkisebb; tehát mikor a három legnagyobb elment Saul után,
15
akkor Dávid elment Saultól és visszatért atyja juhait őrizni Bét-Lehembe.
16
Elközelített pedig a filiszteus reggel és este; és kiállott negyven napon át.
17
Egyszer azt mondta Isai fiának, Dávidnak: Vedd testvéreidnek ezt az efa pergelt gabonát és ezt a tíz kenyeret; és futtasd el a táborba testvéreidnek.
18
Ezt a tíz sajtszeletet pedig vidd el az ezredesnek; és látogasd meg testvéreidet, hogy vannak, és válaszukat hozd el.
19
Saul pedig, és ők és Izráel férfiai mind a Cservölgyben voltak, a filiszteusokkal hadakozván.
20
És felkelt Dávid korán reggel, és a juhokat egy őrizőre hagyta, aztán megrakodott és elment, mint ahogyan Isai parancsolta neki. És mikor a szekérvárhoz érkezett, a csatarendhez kivonuló sereg akkor kiáltott riadót a hadakozásra:
21
és felsorakozott Izráel is, a filiszteusok is, csatarend csatarenddel szembe.
22
Dávid tehát a nála levő holmit ott hagyta a holmik őrzőjének kezén, és elfutott a csatarendhez; és mikor odaért, kérdezősködött testvérei hogyléte felől.
23
És éppen mikor ővelük beszélgetett, a bajvívó, a Góliát nevű filiszteus Gátból akkor vonult fel a filiszteusok csatarendjei közül, és hasonló beszédeket beszélt; úgyhogy Dávid hallotta.
24
Izráel emberei pedig, mikor meglátták az embert, mind elfutottak előle, mert nagyon féltek.
25
És azt mondták Izráel emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki itt felvonult? Mert Izráelt gyalázattal illetni vonult fel; hát azt az embert, aki ezt levágja, a király gazdaggá teszi nagy gazdagsággal, leányát is neki adja, és atyja házát szabaddá teszi Izráelben.
26
Erre Dávid azt mondta a mellette álló embereknek, mondván: Mit csinálnak azzal az emberrel, aki levágja ezt a filiszteust és leveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy az élő Istennek csatarendjeit gyalázza?
27
Mire a nép hasonló szóval felelt neki, mondván: így tesznek azzal az emberrel, aki ezt levágja.
28
Mikor meghallotta Eliáb, a legnagyobbik testvére, hogy beszélget az emberekkel, felgerjedt Eliáb haragja Dávidra, és azt mondta: Miért is jöttél te le, és kire hagytad azt a néhány juhot a sivatagban? Ismerem én a te elbizakodottságodat és szíved gonoszságát, hogy azért jöttél le, hogy meglásd a háborút.
29
Dávid pedig azt mondta: Mit tettem én most; hát nem beszélik?
30
Ezzel elfordult attól egy másikhoz és hasonlóképpen szólott; nép pedig hasonlóképpen felelt neki, mint az első felelet volt.
31
Mikor híre terjedt azoknak a beszédeknek, melyeket Dávid beszélt, és elmondták Saul előtt, az magához vitette őt.
32
Akkor Dávid azt mondta Saulnak: Senki szíve ne csüggedjen el miatta; a te szolgád elmegy és megvív ezzel a filiszteussal.
33
De Saul azt mondta Dávidnak: Nem mehetsz te ez ellen a filiszteus ellen, hogy vele hadakozzál; mert gyermek vagy te, az pedig hadakozó férfiú ifjúságától fogva.
34
Dávid pedig azt mondta Saulnak: Pásztor volt a te szolgád atyjánál a juhok mellett; és ha eljött az oroszlán és medve és elvitt egyet a nyájból,
35
kimentem utána, levágtam azt és kiragadtam a szájából; ha pedig ellenem állt, megragadtam a szakállát, és leütöttem és megöltem őt.
36
Az oroszlánt is, a medvét is leütötte a te szolgád; úgy jár ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Isten csatarendjeit.
37
És azt mondta Dávid: Az Úr, aki kiragadott engem az oroszlán kezéből és a medve kezéből, ő ki fog engem ragadni ennek a filiszteusnak kezéből; amire azt mondta Saul Dávidnak: Eredj, és az Úr legyen veled.
38
És felöltöztette Saul Dávidot a maga ruháiba, és réz-sisakot tett a fejébe; és páncélba öltöztette őt.
39
De mikor felkötötte Dávid a kardját a ruhája fölé és úgy akart járni, mert még nem próbálta; akkor azt mondta Dávid Saulnak: Nem tudok ezekben járni, mert még nem próbáltam, ezzel levetette őket Dávid magáról.
40
Hanem kezébe vette botját és kiválasztott magának öt sima követ a patakból és azt beletette pásztor készségébe, mely vele volt, tudniillik a táskába, parittyája pedig kezében volt: így közeledett a filiszteushoz.
41
A filiszteus is folyton közeledett Dávidhoz; és az az ember, aki a pajzsot vitte előtte.
42
Mikor aztán rátekintett a filiszteus és meglátta Dávidot, lenézte őt; mert gyermek volt, bár piros, szép megjelenésű.
43
És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Hát eb vagyok én, hogy te botokkal jössz reám? És Istenével káromolta a filiszteus Dávidot.
44
És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Jösszte ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak és a mező vadainak!
45
Dávid pedig azt mondta a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és gerellyel jössz énreám; én pedig a seregek Urának nevével megyek tereád, aki Izráel csatarendjeinek Istene, akiket te gyalázattal illettél.
46
E mai nap kiszolgáltat téged az Úr az én kezembe, és leváglak téged és leveszem a fejedet rólad; a filiszteusok táborának hulláit pedig e mai napon az ég madarainak és a mező vadainak adom: és megtudja az egész föld, hogy van Istene Izráelnek;
47
és megtudja ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával szabadít meg az Úr; hanem az Úré a viadal, és ő ad kezünkbe titeket.
48
Mikor aztán a filiszteus felkelt és ment, hogy szembeszálljon Dáviddal; Dávid is hamar harci állásba futott a filiszteussal szemben.
49
Akkor Dávid kinyújtotta a kezét a készségbe és kivett onnét egy követ, és parittyával homlokon dobta a filiszteust úgy, hogy a kő belemélyedt a homlokába, és ő arccal a földre esett.
50
Mikor így erőt vett Dávid a filiszteuson egy parittyával és egy kővel, és úgy leütötte és megölte a filiszteust, hogy kard nem is volt Dávid kezében:
51
tudniillik odafutott Dávid, a filiszteus mellé állt, fogta annak kardját, kivonta hüvelyéből és megölte őt és levágta vele a fejét. És mikor a filiszteusok látták, hogy meghalt az ő hősük, megfutamodtak.
52
Izráel és Júda emberei pedig felkeltek, riadót kiáltottak és üldözték a filiszteusokat völgynek menet egészen Ekron kapuiig; és hullottak a filiszteusok hullái a saarajimi úton Gátig és Ekronig.
53
Mikor aztán visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, kifosztották táboraikat.
54
Dávid pedig vette a filiszteus fejét és bevitte Jeruzsálembe; felszerelését meg sátorába tette.
55
Saul pedig mikor látta, hogy Dávid hogyan vonult ki a filiszteus ellen, azt mondta Ábnernek, az ő hadvezérének: Kinek a fia is ez a gyermek, Ábner? Ábner pedig azt mondta: El a te lelked, oh király, hogy nem tudom.
56
És azt mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia is ez az ifjú.
57
Mikor aztán viszszatért Dávid a filiszteus megveréséből, fogta őt Ábner és bevitte Saul elé; úgy, hogy a filiszteus feje a kezében volt.
58
És azt mondta neki Saul: Kinek a fia vagy te, gyermekem? Dávid pedig azt mondta: A te szolgádnak, a bétlehemi Isainak a fia vagyok.
← Chapter 16
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 18 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31