bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
1 Samuel 30
1 Samuel 30
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 29
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 31 →
1
És történt, hogy mire Dávid és emberei harmadnapra megérkeztek Ciklágba; az amálekiek betörtek a Délvidékre és Ciklágba, és leverték Ciklágot és felégették azt tűzzel.
2
És fogságba ejtették az asszonyokat, és mindent, ami benne volt, kicsinytől nagyig, nem öltek meg senkit; hanem elhajtották és mentek a maguk útján.
3
Mikor tehát Dávid és emberei a városhoz értek és az ott volt felégetve; asszonyaik, fiaik és leányaik pedig fogságra víve:
4
felemelte Dávid és a vele való nép a szavát és sírt; míg ereje volt sírni.
5
Dávid két felesége is fogságra vitetett; a jizréeli Ahinóám és a kármeli Abigail, a Nábál felesége.
6
És nagy szorultságban volt Dávid, mert a nép azt mondta, hogy megkövezi őt, mert az egész nép el volt keseredve, ki-ki a fiaiért és lányaiért; de Dávid erőt vett magán az Úrban, az ő Istenében.
7
És azt mondta Dávid Abjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide nekem, kérlek, a vállraöltőt; és odavitte Abjátár a vállraöltőt Dávidhoz.
8
És megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-e ezt a csapatot; vajon utolérem? És azt mondta neki: Üldözd, mert utolérvén utoléred és bizonnyal szabadulást szerzel.
9
Akkor elment Dávid, ő és a vele levő hatszáz ember, és eljutottak a Beszor patakához; akkor a többiek megálltak,
10
és Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést; tudniillik kétszáz ember állt meg, akik fáradtak voltak a Beszor patakán átkelni.
11
És találtak egy egyiptomi embert a mezőn és odavitték őt Dávidhoz; aztán adtak neki kenyeret és evett, vizet, és ivott.
12
És adtak neki egy szelet fügesajtot és két szelet aprószőlő sajtot, és mikor evett, visszatért bele a lélek; mert semmit nem evett, vizet sem ivott három nap és három éjjel.
13
Akkor Dávid azt mondta neki: Kié vagy te és hová való vagy? És azt mondta: Egyiptomi legény vagyok én, egy amáleki ember szolgája; de elhagyott engem uram, mert megbetegedtem most harmadnapja.
14
Mi törtünk be a kerétiek Délvidékére, a Júdáéra és Káleb Délvidékére; és Ciklágot felégettük tűzzel.
15
Erre azt mondta neki Dávid: Leviszel-e engem ahhoz a csapathoz? És azt mondta: Esküdjél meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg engem, és hogy nem adsz uramnak kezébe, akkor leviszlek téged ahhoz a csapathoz.
16
Mikor levitte őt, hát azok az egész földön elterülve éppen ettek, ittak és táncoltak az egész nagy martalékon, melyet a filiszteusok országából és Júda országából hoztak.
17
És vágta őket Dávid szÚrkülettől másnap estéig; és nem menekült meg belőlük senki, csak négyszáz ifjú ember, akik felültek a tevékre és elfutottak.
18
És kiszabadított Dávid mindent, amit elvittek az amálekiek; az ő két feleségét is kiszabadította Dávid:
19
úgyhogy nem hiányzott nekik semmijük kicsinytől nagyig és fiúktól leányokig, sem a martalékból, sem egyáltalán semmiből, amit elvittek tőlük; mindent visszavitt Dávid.
20
Elvette tehát Dávid a juhokat és a marhákat mind; előtte hajtották azt a nyájat, és azt mondták: Ez Dávid martaléka.
21
Mikor ahhoz a kétszáz emberhez jutott Dávid, akik fáradtak voltak Dávidot követni, tehát ott hagyták őket a Beszor patakánál, azok kivonultak Dávid elé és a vele levő nép elé. Mikor Dávid közel ért a néphez, köszöntötte őket békességgel;
22
de ahány rossz és mihaszna ember volt azok között az emberek között, akik elmentek Dáviddal, az mind felszólalt, és azt mondták: Mivelhogy nem jöttek el velünk, nem adunk nekik a martalékból, amit megmentettünk, hanem csak mindeniknek a feleségét és gyermekeit, azt vigyék el és menjenek.
23
Hanem Dávid azt mondta: Ne tegyetek így, atyámfiai, azzal, amit az Úr adott nekünk; hiszen az Úr őrzött meg bennünket, és adta kezünkbe azt a csapatot, mely betört hozzánk.
24
Ki is hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amilyen annak a része, aki lement a hadakozásba, olyan legyen annak a része, aki a holmiknál maradt, együtt osztozzanak.
25
És így történt attól a naptól fogva tovább is; törvénnyé és szokássá tette Izráelben mind e mai napig.
26
Mikor Dávid megérkezett Ciklágba, küldött a martalékból Júda véneinek, aki neki barátja volt, mondván: Itt van nektek egy kis áldás az Úr ellenségeinek martalékából.
27
A bétélbelieknek, a délvidéki rámótbelieknek és a jattirbelieknek.
28
Az aroérbelieknek, a szifmótbelieknek és az estemóabelieknek.
29
A rákálbelieknek, a jerahmeéliek városaiban valóknak és a kéniek városaiba valóknak.
30
A hormabelieknek, a kor-ásánbelieknek és az átákbelieknek.
31
A hebronbelieknek; és mindazokra a helyekre, ahol Dávid az ő embereivel meg szokott fordulni.
← Chapter 29
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 31 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31