bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
1 Samuel 9
1 Samuel 9
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 8
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 10 →
1
Volt pedig egy benjáminbeli ember, a neve Kis, Abiél fia, ki Cerór fia, ki Bekórát fia, ki Afiah fia, ki egy benjámini ember fia volt; derék, vagyonos ember.
2
És ennek volt egy fia, a neve Saul, kiváló és szép úgy, hogy nem volt Izráel fiai közt nála szebb ember; egy fejjel magasabb az egész népnél.
3
Mikor egyszer elvesztek Kísnek, Saul atyjának szamárkancái; azt mondta Kís az ő fiának, Saulnak: Végy magad mellé egyet a legények közül és menj el megkeresni a szamárkancákat.
4
El is mentek Efraim Hegyvidékére; és bejárták Salisa földjét és nem találták, és bejárták Saalim földjét és nem voltak; aztán átmentek Benjámin földjére, és nem találták.
5
Mikor aztán Cúf földjére jutottak, Saul azt mondta legényének, aki vele volt: Jer, térjünk vissza; nehogy felhagyjon atyám a szamárkancákkal és értünk aggódjon.
6
De az azt mondta neki: Ihol ebben a városban van egy Isten embere, éspedig tisztelt ember, minden bizonyosan beteljesedik, amit megmond; tehát menjünk oda, talán megjelenti nekünk utunkat, amiben járunk.
7
Saul pedig azt mondta legényének: És ha elmennénk, hát mit vinnénk annak az embernek, mert a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincs mit vigyünk ajándékul az Isten emberének; mi van nálunk?
8
Újból felelt a legény Saulnak és azt mondta: Ihol van a kezemben egy negyed ezüst sekel; azt odaadom az Isten emberének, hogy jelentse meg a mi utunkat.
9
Azelőtt Izráelben így mondta az ember, mikor Istent megkérdezni ment: Jertek, menjünk el a látóhoz; mert aki ma próféta; azelőtt látónak hívták.
10
Azt mondta tehát Saul a legényének: Helyes, amit mondtál, jer, menjünk el; és elmentek a városba, ahol az Isten embere volt.
11
Amint a város lépcsőjén mentek felfelé, leányokkal találkoztak, akik kifelé jöttek vizet meríteni; és azt mondták nekik: Itt van-e a látó?
12
Azok feleltek nekik és azt mondták: Itt, ihol előtted; siess tehát, mert ma bejött a városba, tudniillik vágóáldozata van ma a népnek a bámán;
13
ha beértek a városba, nyomban megtaláljátok őt, mielőtt felmenne a bámára az evéshez. Tudniillik a nép nem eszik addig, míg ő meg nem érkezik; mert ő áldja meg az áldozatot, úgy esznek aztán a meghívottak. Tehát most menjetek fel, mert őt ez idő szerint magát találjátok.
14
Erre felmentek a városba: éppen mikor a városba be akartak menni, akkor jött kifelé Sámuel velük szemben, a bámához felmenőben.
15
Az Úr pedig kijelentést tett Sámuel fülébe egy nappal Saul érkezése előtt, mondván:
16
Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről, és azt kend fel fejedelemmé népem felett, Izráel felett, hogy szabadítsa meg népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintettem népemet, mert elért hozzám segélykiáltása.
17
Mihelyt tehát Sámuel meglátta Sault; az Úr felelt neki: Ihol az ember, akiről azt mondtam neked: Ez uralkodjék az én népemen.
18
Mikor tehát Saul a kapuban odalépett Sámuelhez és azt mondta: Mondd meg nekem, kérlek, hol van a látó háza?
19
Sámuel felelt Saulnak és azt mondta: Én vagyok a látó, menj fel előttem a bámához és egyetek ma velem; reggel majd elkísérlek, és mindent megjelentek neked, ami szívedben van.
20
A szamárkancákra pedig, melyek tőled ma három napja elvesztek, ne gondolj, mert megkerültek; hanem kié Izráel minden kívánsága, nemde a tiéd és atyád egész házáé?
21
Felelt erre Saul és azt mondta: Ugye én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzseinek egyikéből való, és az én nemzetségem a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetségei között: hát miért beszélsz nekem ilyen módon?
22
De Sámuel fogta Sault és legényét és bevitte őket a terembe; és a meghívottak élén adott nekik helyet, akik mintegy harmincan voltak.
23
És azt mondta Sámuel a szakácsnak: Add ide azt a darabot, amelyet neked adtam; amelyről azt mondtam neked: Tedd el ezt magadnál.
24
Mikor pedig a szakács kiemelte a combot a rajta levővel és Saul elé tette, akkor azt mondta: íme ami megmaradt, tedd magad elé és egyél, mert neked van fenntartva erre az ünnepélyes összesereglésre; nevezetesen a népet én hívtam meg. Saul tehát Sámuellel evett azon a napon.
25
Mikor pedig lementek a bámától a városba; az erkélyen beszélgetett Saullal.
26
Mikor reggel korán felkeltek, hajnal feljöttekor felkiáltott Sámuel Saulhoz az erkélyre, mondván: Kelj fel, hogy elkísérjelek; és mikor Saul felkelt, kimentek ketten, ő és Sámuel, az utcára.
27
Mikor lent jártak a város végén, azt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy menjen tovább előttünk (és továbbment); te pedig állj meg most, hogy meghalld tőlem Isten beszédét.
← Chapter 8
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 10 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31