bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
1 Samuel 23
1 Samuel 23
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 22
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 24 →
1
Egyszer jelentették Dávidnak, mondván: íme a filiszteusok Keilában hadakoznak és a szérűket fosztogatják.
2
Akkor megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Elmenjek-e, hogy megverjem ezeket a filiszteusokat? Az Úr pedig az mondta Dávidnak: Eredj, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd meg Keilát.
3
De azt mondták Dávid emberei neki: Hiszen mi itt Júdában félünk; hát ha még Keilába megyünk a filiszteusok csatarendjei elé!
4
Erre még egyszer megkérdezte Dávid az Urat, és az Úr felelt neki; és azt mondta: Kelj fel, menj le Keilába, mert én kezedbe adom a filiszteusokat.
5
Tehát elment Dávid embereivel Keilába, hadakozott a filiszteusokkal, elhajtotta nyájaikat, és nagy vereséget okozott nekik; Keilá lakosait pedig megszabadította Dávid.
6
Történt pedig, hogy amint Abjátár, Ahimelek fia Dávidhoz futott Keilába; úgy ment le, hogy egy vállraöltő volt vele.
7
Mikor aztán jelentették Saulnak, hogy Dávid bement Keilába; azt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert be van zárva, miután ajtós és reteszes városba ment be.
8
Hadba hívta tehát Saul az egész népet; hogy lemenjen Keilába Dávidot és embereit megostromolni.
9
Dávid pedig, mikor megtudta, hogy ellene Saul gonoszt forral; azt mondta Abjatár papnak: Hozd elő a vállraöltőt!
10
Akkor az mondta Dávid: Uram, Izráel Istene, bizonyosnak hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni; hogy elpusztítsa a várost énmiattam.
11
Vajon kezébe adnak-e engem Keilá urai, vajon lejön-e Saul, mint ahogyan a te szolgád hallotta, oh Uram, Izráel Istene, jelentsd meg a te szolgádnak? És azt mondta az Úr: Lejön.
12
Akkor azt mondta Dávid: Vajon kezébe adnak-e Keilá urai engem és emberei Saulnak? És azt mondta az Úr: Kezébe adnak.
13
Akkor felkelt Dávid és emberei, mintegy hatszáz ember és kivonultak Keilából; és mentek, amerre mehettek. Saul pedig, mikor jelentették neki, hogy elmenekült Dávid Keilából, felhagyott a kivonulással.
14
Így Dávid a sivatagban maradt az erődítésekben, éspedig a Hegyvidéken lakott Zíf sivatagában; Saul ugyan minden időben kereste őt, de Isten nem adta neki kezébe.
15
Mikor egyszer Dávid látta, hogy Saul kivonult, hogy őt halálra keresse; Dávid éppen Zíf sivatagában, Hóresben volt;
16
felkelt Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz Hóresbe, és erősítette kezét Istenben.
17
És azt mondta neki: Ne félj, mert atyámnak, Saulnak keze nem ér el téged, és te leszel a király Izráel felett, én pedig második leszek utánad; és atyám, Saul is így tudja.
18
És szövetséget kötöttek ők ketten az Úr előtt; aztán Dávid Hóresben maradt, Jónátán pedig elment haza.
19
Egyszer zífiek mentek fel Saulhoz Gibeába, mondván: íme Dávid nálunk rejtőzködik ez erődítésekben, Hóresben a Hakilá halmán, mely a pusztaságtól délre van.
20
Most tehát, egészen amint lelked kíván lejönni, oh király, jöjj le; a mi dolgunk aztán, hogy kezébe adjuk őt a királynak.
21
És azt mondta Saul: Áldjon meg benneteket az Úr; hogy megszántatok engem.
22
Hát menjetek el, kérlek, készítsétek elő még jobban, és tudjátok meg és lássátok meg helyét, ahol lába meg szokott fordulni,64 akárki látta őt; mert nekem azt mondták, hogy ő nagyon ravaszul szokott tenni.
23
Tehát lássátok meg és tudjátok meg mindazokat a búvóhelyeket, ahol csak elrejtőzhetik, aztán térjetek vissza hozzám bizonyosan, akkor elmegyek veletek; és akkor, ha az országban van, hát felkutatom őt Júda minden nemzetségei között.
24
És felkeltek és elmentek Zífbe Saul előtt; Dávid akkor embereivel éppen Máon sivatagában volt a Síkságon, a pusztaságtól délre.
25
Mikor aztán Saul az ő embereivel elment megkeresni, és Dávidnak jelentették; alászállt a Sziklára és Máon sivatagában maradt. Mikor Saul ezt hallotta, utánanyomult Dávidnak Máon sivatagába.
26
És amint Saul az egyik hegyoldalon ment innen, Dávid pedig embereivel a másik hegyoldalon amonnan; és Dávid már meghökkenve sietett, hogy elmenjen Saul elől, Saul pedig embereivel éppen be akarta keríteni Dávidot és embereit, hogy elfogja őket:
27
követ érkezett Saulhoz, mondván: Siess és menj, filiszteusok törtek az országra!
28
Így Saul visszatért Dávid üldözéséből és elment a filiszteusok ellen; ezért hívják azt a helyet Osztálysziklának.
29
(24,1) Akkor Dávid felment onnét, és En-Gedi erődítéseiben lakott.
← Chapter 22
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 24 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31