bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
/
Mark 10
Mark 10
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 9
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 11 →
1
És onnan útra kelve Júdea határaiba ment, és a Jordán túlsó partjára és ismét tömeg gyülekezett hozzá, és ahogyan szokta, ismét tanította őket
2
és a farizeusok is odamentek Hozzá, megkérdezték (Tőle): szabad-e egy férjnek (férfiúnak) elbocsátani a feleségét? - próbára akarták tenni,
3
(de) Ő válaszul ezt mondta nekik: mit parancsolt (rendelt el) nektek Mózes?
4
Ők pedig ezt mondták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elbocsássuk (elváljunk),
5
Jézus pedig ezt mondta nekik: a szívetek keménysége miatt (keményszívűségtekre tekintve) írta nektek ezt a parancs(olat)ot,
6
de a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé (terem)tette őket Isten,
7
ezért elhagyja az ember az apját és az anyját
8
és a kettő egy hústestté lesz. Ettől kezdve többé már nem két, hanem egy hústest,
9
amit tehát az Isten egy igába fogott (kapcsolt össze), ember ne(hogy) szétválassza,
10
és odahaza ismét efelől kérdez(get)ték a tanítványai
11
és ezt mondta nekik: aki elbocsátja a feleségét és mással köt házasságot, házasságtörést követ el ellene,
12
ha pedig az asszony hagyja el férjét, máshoz megy férjhez, házasságtörővé lesz.
13
És kisgyermekeket hoztak Hozzá, hogy tegye rájuk kezét, de a tanítványok rájuk szóltak.
14
Amikor pedig Jézus észrevette, megneheztelt (helytelenítette ezt) és ezt mondta nekik: hagyjátok (engedjétek), hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, nehogy (meg)akadályozzátok őket, mert az ilyeneké az Isten Királysága.
15
Ámen, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten Királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba
16
és ölébe vette, megölelte (átkarolta) őket, kezét rájuk téve megáldotta őket
17
és amikor útnak indult, hozzá sietett egy(valaki) és térdre hullott előtte, megkérdezte: Jó Tanítómester! mit tegyek, hogy a korszakig tartó (aioni) életet elnyerjem (osztályrészül kapjam)?
18
Jézus pedig ezt mondta neki: miért mondasz engem jónak? senki sem jó, (ha) csak (nem) egy: az Isten.
19
A parancsolatokat tudod: ne gyilkolj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld (becsüld) az apádat és az anyádat!
20
az pedig mondta Neki: Tanítómester, ezeket mind megtartottam (megőriztem) fiatal koromtól fogva.
21
Jézus ránézett és megszerette őt és (ezt) mondta neki: egy valami még hiányzik belőled: menj el, amid van, add el, és oszd szét a koldusszegényeknek és kincsed lesz az égben és gyere ide és kövess engem (tarts velem)!
22
az pedig elkomorodott erre a szóra és elment szomorúan (leverten), mert sok szerzett birtoka volt
23
és körültekintett Jézus és (ezt)n mondta tanítványainak: milyen nehezen mennek be Isten királyságába a vagyonosok.
24
A tanítványok pedig meglepődtek (elcsodálkoztak) a szavain. Jézus azonban ismét szólt, (ezt) mondta nekik: gyermekeim, milyen nehéz az Isten Királyságába bemenni,
25
könnyebb a tevének a varrótű fokán átmenni, mint a gazdagoknak az Isten Királyságába bejutni.
26
Ezek pedig még jobban megdöbbentek és (ezt) mondták egymásnak: hát akkor ki üdvözülhet?
27
Jézus ekkor rájuk tekintett és ezt mondta: embereknek ez lehetetlen, de nem Istennek, mert minden lehetséges az Isten mellé állva (az Isten mindenre képes).
28
Ekkor Péter kezdte mondani Neki: lám! mi mindent elhagytunk és követtünk téged.
29
Jézus így szólt: Ámen, mondom nektek, nincsen senki, aki elhagyta házát, vagy fivéreit, vagy nőtestvéreit, vagy anyját, vagy apját (vagy feleségét), vagy gyermekét, vagy szántóföldjét (én)értem és az evangéliumért,
30
ki ne kapna vissza százszorannyit most ebben az időszakban, házakat, fivéreket és nővéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket, bár üldöz(tet)ésekkel (együtt) és a jövendő világkorszakban világkorszakig tartó életet.
31
Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká és utolsókból elsőkké.
32
Úton voltak és felmentek Jeruzsálembe, elől ment Jézus és ők megdöbbentek (álmélkodtak), akik követték, féltek. És ismét maga mellé vette a tizenkettőt és kezdte nekik elmondani, amik vele történni fognak,
33
hogy: lám! fölmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfiát átadják a főpapoknak és az írástudóknak és halálra ítélik (Őt) és átadják a nemzeteknek (pogányoknak),
34
(és) kicsúfolják (Őt) és leköpdösik Őt, és megostorozzák és megölik, de harmadnapra (után) feltámad,
35
(és) odament Hozzá Jakab és János, a Zebedeus fiai és (ezt) mondták neki: Tanítómester, akarnánk, hogy amit Tőled kérünk, tedd meg nekünk.
36
Ő pedig ezt mondta nekik: mit akartok, hogy megtegyek nektek?
37
Azok pedig ezt mondták neki: add meg nékünk, hogy egyikünk a (Te) jobbodon, másikunk balodon üljön a dicsőségedben.
38
Jézus pedig ezt mondta nekik: nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e meginni azt a pohárt, melyet én megiszom, vagy bemerítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel én bemerítkezem?
39
Azok pedig ezt mondták: képesek vagyunk. Jézus pedig ezt mondta nekik: a pohárt, melyet én megiszom, megisszátok és bemerítkezéssel, mellyel én bemerítkezem bemerítkeztek,
40
de az (én) jobbomon és balomon való ülés felől nem én döntök, hanem az azokat illeti, akiknek készült,
41
és amikor hallotta ezt a tíz, kezdtek neheztelni Jakabra és Jánosra.
42
És Jézus magához hívta őket, ezt mondta nekik: tudjátok, hogy akik vezetni látszanak a nemzeteket, uralkodnak rajtuk és nagyjaik éreztetik velük hatalmukat,
43
de nem így van ez tiköztetek, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a ti kiszolgálótok
44
és aki első akar lenni közületek (legyen) mindenkinek rabszolgája,
45
mert az Emberfia sem azért jött, hogy Őt kiszolgálják, hanem hogy Ő szolgáljon ki másokat és a lelkét adja váltságul sokakért,
46
és Jerikóba értek és amikor Ő és a tanítványai és elég nagyszámú tömeg kiment Jerikóból, ott ült az út mellett egy vak kéregető a Timeus fia, Bartimeus (és) kéregetett
47
és hallotta, hogy a názáreti Jézus az, kiabálni kezdett, ezt mondta: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!
48
és sokan csitították (rátámadtak), hogy hallgasson, de ő annál hangosabban (inkább) kiáltozta: Dávid fia, könyörülj rajtam!
49
és Jézus megállt és így szólt: szólítsátok (ide)! és odaszóltak a vaknak és azt mondták neki: légy bátor, kelj fel, hív téged,
50
az pedig eldobta köpenyét (felső ruháját), felugrott és odament Jézushoz
51
és válaszul Jézus ezt mondta neki: mit akarsz, hogy tegyek veled? a vak pedig azt mondta: Rabbi, hogy feltekinthessek Rád,
52
és Jézus ezt mondta neki: menj el, a te hited megmentett (hűséged megtart) téged. És nyomban feltekintett rá és követte Őt (ragaszkodott Hozzá, Vele tartott) az úton.
← Chapter 9
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 11 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16