bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
/
Mark 7
Mark 7
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 8 →
1
És köréje gyűltek a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek,
2
és meglátták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszi a kenyeret,
3
mert a farizeusok és általában a zsidók nem esznek addig, míg meg nem mossák a kezüket, mert ragaszkodnak a vének hagyományához,
4
és ha a piacról hazajönnek, addig nem esznek, míg vízzel le nem mossák magukat, és még sok más van, amit átvettek, hogy megtartsák (ragaszkodnak hozzá): poharak és korsók, rézedények vízbemerítése (leöblítése)
5
és a farizeusok és az írástudók megkérdezték: miért nem járnak el a tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem tisztátalan kézzel eszik a kenyeret?
6
Ő pedig ezt mondta nekik: találóan (kitűnően) jövendölt Ézsaiás rólatok képmutatók, amint meg van írva: ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük távol van tőlem,
7
pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanokat előírások gyanánt tanítanak.
8
Mert elhagyjátok Isten parancsolatát, az emberi hagyományokhoz (a korsók és poharak megmerítéséhez, és sok ehhez hasonlóhoz) ragaszkodtok.
9
És így szólt hozzájuk: szépen félreteszitek (kijátszátok) Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.
10
Mert Mózes ezt mondta: becsüld meg (tiszteld) apádat és anyádat és aki rosszat mond apjáról vagy anyjáról, annak vége halál legyen,
11
ti pedig ezt mondjátok: ha egy ember azt mondja az apjának vagy az anyjának: Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel hasznodra lehetek,
12
akkor már nem engeditek meg neki, hogy valamit tegyen apjáért vagy anyjáért.
13
Ezzel érvényétől fosztjátok meg (érvénytelenítitek) Isten szavát a hagyományotokkal, amelyet tovább adtatok és még sok más ehhez hasonlót tesztek,
14
és ismét magához szólította a tömeget és ezt mondta nekik: hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
15
kívülről semmi sem jut be az emberbe, ami beszennyezhetné, hanem ami belőle kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
16
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg,
17
és amikor a tömeget elhagyva bement a házba, megkérdezték a tanítványai a példázatról,
18
és ezt válaszolta nekik: hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, az nem szennyezheti be,
19
mert nem a szívébe megy, hanem csak a gyomorba, és a csatornába kerül? Ezzel tisztának nyilvánított (minősített) minden ételt,
20
de azt hangoztatta, hogy ami az emberből kimegy, az teszi tisztátalanná az embert,
21
mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz számítgatás: házasságtörés, cédaság, gyilkosság,
22
lopás, kapzsiság, gonoszságok, csalás, kicsapongás, gonosz szem (irigység), káromkodás, fennhéjázás (többnek látszani vágyás), kevélység, meggondolatlanság,
23
ez a (sok) gonoszság mind belülről származik és ezek teszik tisztátalanná az embert.
24
Onnan pedig útra kelt, Tírusz és Szidon határába ment, és bement egy házba, nem akarta, hogy tudjanak róla, de nem maradhatott titokban,
25
mert mindjárt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan szellem szállta meg, eljött és lábaihoz borult,
26
az asszony pedig hellén volt, szírföníciai származású és kérte, hogy a démont hajtsa ki a leányából,
27
és ezt mondta az asszonynak: hadd lakjanak jól előbb a gyermekek, mert nem szép elvenni a gyermekek kenyerét és a kiskutyáknak dobni,
28
de az így válaszolt, ezt mondva neki: igen, Uram, csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak,
29
erre ezt mondta neki: ezekért a szavakért, menj el, kiment a leányodból a démon,
30
és hazament és a leánykát az ágyon fekve találta és a démon már kiment,
31
és ismét elhagyta Tírusz határait és Szidonon át a Galileai tengerhez érkezett a Tízváros határain keresztül
32
és hoztak hozzá egy nehezen szóló (dadogva beszélő) süketet és kérték, hogy tegye rá a kezét,
33
és félrevonta őt külön a tömegtől, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét
34
és föltekintett az égbe, fohászkodott (felsóhajtott) és ezt mondta neki: effata! azaz: nyílj meg!
35
és megnyíltak hallószervei és nyomban megoldódott nyelvének bilincse és helyesen (rendesen) beszélt,
36
és megparancsolta, nehogy valakinek megmondják, de minél jobban tiltotta nekik, annál inkább elhíresztelték,
37
és szerfölött elálmélkodtak és ezt mondták: mindent kitűnően tett: a süketeket is hallokká teszi, a némákat is megszólaltatja.
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 8 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16