bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
/
Mark 4
Mark 4
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 5 →
1
És ismét tanítani kezdett a tenger partján és igen nagy tömeg gyűlt Hozzá, azért hajóba szállt és így Ő a tengeren, a tömeg szemközt a tenger partján, a szárazföldön volt.
2
És sokra tanította őket példabeszédekben, ezt mondta nekik a tanításában:
3
halljátok: lám! kiment a magvető vetni,
4
és magvetés közben történt, hogy némely szem az útfélre hullott és jöttek a madarak és felcsipegették
5
és más szemek a köves helyre hullottak, ahol nem volt elég földje, és mindjárt kikelt, mivelhogy nem volt mély földje,
6
és mikor a nap felkelt, megsütötte és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7
Más szemek a tövisek közé estek, amint a tövisek felnőttek, megfojtották és termést nem hozott,
8
de volt mag, amely kitűnő földbe esett és termést hozott mikor felnőtt és gyarapodott és az egyik harminc annyit hozott és a másik hatvan annyit és ismét a másik száz annyit,
9
azután ezt mondta nekik: akinek van füle a hallásra, hallja meg,
10
és amikor egyedül maradt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak,
11
és megmondta nekik: nektek adatott, hogy megtudjátok Isten Királyságának titkát, a kivülvalókhoz pedig minden példabeszédben jut el, hogy
12
nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsék, nehogy megtérjenek és bocsánatot nyerjenek
13
és ezt mondta nekik: nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?
14
A magvető az Igét hinti (veti),
15
akikben útszélre hull az Ige, amikor meghallják, mindjárt jön a sátán, és kiragadja a beléjük (szívükbe) vetett Igét,
16
és hasonlóképpen, akiknél köves helyre hull a mag, amikor hall(gat)ják az Igét, mindjárt örömmel fogadják,
17
de nem ereszt bennük gyökeret, hanem ideig-óráig tart, de ha nyomorúság (szorongatás) vagy üldözés éri őket az Ige miatt, mindjárt eltántorodnak.
18
És mások, akikben a tövisek közé esik, hall(gat)ják az Igét,
19
de e (világ)korszaknak tépő gondjai és a csalóka (félrevezető) gazdagság és a többi dolgokat körülrajzó vágyak belopóznak (behatolnak) a szívükbe, megfojtják az Igét és terméketlen marad
20
és akikben kitűnő földbe hullott a mag, olyanok, akik hallgatják az Igét és befogadják (magukévá is teszik) és harminc- és hatvan- és százszoros termést hoznak
21
és ezt mondta nekik: vajon azért van a mécs, hogy a mérővéka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a mécstartóra helyezzék?
22
mert nincs elrejtve semmi, ami nyilvánvalóvá ne lenne, nincs semmi titok, ami napfényre ne kerülne.
23
Akinek füle van a hallásra, hallja meg,
24
és ezt mondta nekik: figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is és ráadást is adnak hozzá nektek.
25
Mert akinek van, még kap hozzá és akinek nincs, azt is elfogják venni tőle, amije van
26
és ezt mondta: úgy van az (ember) Isten Királyságá(val), mint mikor az ember magot vet a földbe
27
és akár alszik és akár felkel, éjjel és nappal, a mag kikel és szárba szökik, maga sem tudja, hogyan,
28
magától terem a föld, először szárat, azután kalászt, majd telt (gabona) szemet a kalászban.
29
Mikor pedig a termés beérett, mindjárt nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás
30
és ezt mondta: mihez hasonlítsuk az Isten Királyságát? Vagy milyen példázatba foglaljuk?
31
Olyan, mint a mustármag, amelyet mikor a földbe vetnek, kisebb minden magnál a földön,
32
de azután, hogy elvetették, felnő és minden kerti veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy, hogy árnyékában fészkelhetnek az égi madarak,
33
és sok ilyen példázattal szólta nekik az Igét, hogy képesek legyenek megérteni.
34
Példázat nélkül pedig nem szólt nekik, de mikor (tanítványaival) magukra maradtak, a tanítványainak mindent részletesen megmagyarázott,
35
és azt mondta nekik aznap, amikor este lett: menjünk át a túlsó partra!
36
és elengedték (szétoszlatták) a tömeget, Őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy éppen volt a hajóban, de más hajók is voltak vele.
37
És nagy szélvihar támadt és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy már-már megtelt a hajó.
38
Ő pedig a hajó végében a vánkoson elaludt, de felköltötték és ezt mondták neki: Tanítómester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
39
és fölkelt, megdorgálta a szelet és ezt mondta a tengernek: csendesedj, némulj el! és a szél elült és nagy csend lett,
40
és ezt mondta nekik: miért vagytok ennyire gyávák? Hogyan van az (hogy) nincs hithűségetek?
41
és megfélemlettek nagy félelemmel és így szóltak egymáshoz: kicsoda hát ez, hogy a szél is, tenger is engedelmeskedik neki?
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 5 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16