bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
Job 16
Job 16
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 15
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 17 →
1
És felelt Jób, és ezt mondta:
2
„Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3
Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4
Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5
Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6
Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7
De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8
Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9
ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10
egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11
Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12
Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13
Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14
Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15
Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16
Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17
Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18
És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19
El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20
Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21
Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22
Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között!
23
Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
← Chapter 15
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 17 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42