bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
Job 29
Job 29
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
1
Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2
„Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3
amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4
úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5
amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6
amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7
Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8
az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9
az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10
a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11
A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12
azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13
a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14
az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15
Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16
Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17
Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18
Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19
gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20
hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21
Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22
szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23
áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24
Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25
Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42