bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Acts 16
Acts 16
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 15
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 17 →
1
Aztán Derbébe, majd Lisztrába ment. Idevaló volt az a bizonyos, Timóteus nevű tanítvány, aki hívő zsidó anyától s görög atyától származott
2
s akiről a lisztrai és ikoniumi testvérek igen sok jót mondottak.
3
Pál magával akarta vinni őt, azért fogta és körülmetélte az odavaló zsidók kedvéért, mert mindnyájan tudták, hogy atyja görög volt.
4
S bejárván a városokat, a híveknek lelkükre kötötték, hogy a jeruzsálemi apostolok s vének rendeleteit megtartsák.
5
S a gyülekezetek erősödtek hitben s gyarapodtak számban napról-napra.
6
De mikor Frígián s Galácia tartományán keresztül mentek, a Szent Lélek megtiltotta nékik, hogy az igét Ázsiában hirdessék.
7
Miziának tartva megpróbálták ugyan, hogy Bitiniába hatoljanak, a Jézus Lelke azonban nem engedte meg ezt nékik.
8
Azért Mizián át lementek Troászba.
9
Aznap éjjel Pálnak látomása volt. Egy macedón férfiú eléje állva, könyörgött néki, ezt mondván: Jöjj át Macedóniába! Segíts rajtunk!
10
E látomás alapján, abban a tudatban, hogy Isten hív oda minket az evangéliom hirdetése végett, nyomban útra készülődtünk Macedóniába.
11
Hajóra szállva, Tróászból egyenest Szamotrákéba utaztunk és másnap Neápoliszba,
12
onnét pedig Filippibe, a macedón tartomány első gyarmatvárosába s ebben a városban pár napot töltöttünk.
13
Szombatnapra kelve, a városból kimentünk a folyó partjára, ahol imádkozni szoktak. Leültünk és beszélgettünk az egybegyűlt asszonyokkal.
14
Egy Lídia nevű, Tiatira városából való, istenfélő, bíborárus asszony is hallgatta a beszédünket s szíve az Úr indítására kitárult s áhítattal figyelt Pál szavára.
15
Mikor pedig beavattatta magát és háznépét, könyörgött mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek a házamba és maradjatok ott. És erővel ott marasztott minket.
16
Egyszer pedig, mikor könyörgésre mentünk, egy jóslélektől megszállt szolgálóval találkoztunk, aki jövendölésével nagy hasznot hajtott az ő urainak.
17
Ez nyomon követve Pált is, meg minket is, ígyen kiáltozott: Ezek az emberek a felséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik néktek.
18
És ezt többízben megtette. Pált bántotta a dolog, azért hátrafordult és azt mondta a (gonosz) léleknek: A Jézus Krisztus nevében parancsolom néked, eredj ki belőle! És az tüstént kiment.
19
Az ő urai azonban látván, hogy így füstbe ment a hasznuk reménysége, megragadták Pált és Szilást s a hatóság elé, a köztérre hurcolták
20
és az elöljárók elé állítva, azt mondták: Ezek a zsidók fellázítják városunkat
21
s olyan szokásokat terjesztenek köztünk, amelyeket nekünk, mint rómaiaknak, sem bevennünk, sem követnünk nem szabad.
22
Erre a csőcselék nekik rontott, az elöljárók,pedig letépették ruhájukat, megbotoztatták
23
és miután jól megütlegelték, börtönbe vettették őket, a börtönőrre ráparancsoltak, hogy jól vigyázzon rájuk
24
és az e parancsra a belső börtönbe vetette őket s lábaikat kalodába tett.
25
Éjféltájban Pál és Szilás imádkoztak s dicsérték az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
26
De hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy a börtön alapja megingott, az összes ajtók egyszerre kinyíltak s a bilincsek lehullottak mindnyájukról.
27
A börtönőr felébredt és látván, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kardot rántva, abban a hiszemben, hogy a foglyok megszöktek, meg akarta magát ölni.
28
De Pál keményen rászólott: Ne tégy kárt magadban! Itt vagyunk mindnyájan!
29
Erre világot kért, berohant s remegve borúit le Pál és Szilás elé.
30
Aztán kivezetvén őket, azt mondta: Uraim! Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
31
Azok azt felelték: Higyj az Úr Jézus Krisztusban s üdvözülsz te is, a házad népe is.
32
És hirdették néki s egész háznépének az Úrnak igéjét.
33
Ő viszont még ugyanabban az éjjeli órában magához fogadta őket, kimosta a sebeiket és azonnal beavattatta magát s övéit.
34
Aztán felvezette őket lakásába, asztalt teríttetett számukra és ujjongott ház-népestül együtt azon való örömében, hogy Isten híve lett.
35
Virradatkor az elöljárók elküldték a szolgákat hozzá s megüzenték néki: Bocsásd szabadon azokat az embereket.
36
A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet: Az elöljárók - úgymond - megüzenték, hogy bocsássalak szabadon titeket. Most tehát menjetek ki s távozzatok békességgel!
37
De Pál így válaszolt nékik: Megbotoztak minket nyilvánosan a nélkül, hogy elítéltek volna, noha rómaiak vagyunk, börtönbe vetettek és most úgy suttyomban utasítanak ki? Nem úgy! Jöjjenek ide és ők maguk vezessenek ki.
38
A szolgák megvitték a választ az elöljáróknak s mikor azok meghallották, hogy ők rómaiak, megijedtek,
39
s felkeresvén őket, bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették s kérten kérték őket, hogy hagyják el a várost.
40
A börtönből így kiszabadulván, Lídiához mentek s meglátogatván a testvéreket, buzdították őket, aztán útra keltek.
← Chapter 15
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 17 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28