bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Acts 17
Acts 17
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 16
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 18 →
1
Ampfipoliszon és Apollónián keresztül Tesszalónikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
2
Pál szokása szerint bement hozzájuk s három szombaton át vitatkozott velük az írásról.
3
Magyarázta, fejtegette, hogy a Krisztusnak szenvednie s a halálból feltámadnia kellett és hogy az a Jézus a Krisztus, akit - úgymond - én hirdetek néktek.
4
Némelyikük hitt és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, szintúgy számos istenfélő görög s nem egy előkelő nő is.
5
A hitetlen zsidók azonban vak dühükben előfogva néhány gonosz piaci léhűtőt, összecsődítették a népet és fellázították a várost, majd a Jázon házát megrohanva, ki akarták hozni őket a nép közé.
6
De, mert nem találtak rájuk, Jázont vonszolták néhány testvérével együtt a városi elül járók elé, ezt kiabálva: Itt vannak a világháborítók! Eljöttek ide is!
7
Jázon fogadta őket házába, pedig ezek mindnyájan lábbal tapossák a császár törvényét s azt mondják, hogy őnekik más, Jézus a királyuk.
8
És ezzel a népet s a város elöljáróit, akik ezt hallották, felbőszítették.
9
De Jázon s társai felelősségére, szabadon bocsátották őket.
10
A testvérek pedig aznap éjjel elküldték Pált s Szilást Bereába és ők amint oda értek, bementek a zsidók zsinagógájába.
11
Ezek már nemesebb lelkek voltak, mint a tesszalónikaiak; kész örömest bevették az igét s nap-nap után kutatgatták az írásban, ha vajon tényleg úgy állnak-e a dolgok?
12
Es közülök sokan hívők lettek, sőt még nem egy előkelő görög asszony és férfi is.
13
De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti az Istennek igéjét, odamentek s ott is felizgatták a népet.
14
Erre a testvérek eljuttatták azonnal Pált egész a tengerig. Szilás és Timóteusz pedig ott maradt.
15
Pált a melléje rendeltek egészen Aténig kísérték és átvévén a Szilásnak és Timóteusnak szóló parancsot, hogy lehetőleg gyorsan menjenek utána, visszatértek Aténben.
16
Mialatt Pál Aténben rájuk várt, haragra gerjedt a bálványozásba merült város láttára.
17
Vitába eredt tehát a zsinagógában a zsidókkal s az istenfélő lelkekkel, a köztéren pedig azokkal, akik nap-nap után történetesen odavetődtek.
18
Néhány epikureus és stoikus bölcselő azonban összetűzött vele s egyesek közülök azt mondták: Mit károg itt ez a varjú? Másolj viszont: úgy látszik újdonsült isteneket hirdet! Mert éppen Jézusról és a feltámadásról prédikált.
19
Aztán körbefogták az Aeropáguszra vezették s faggatták: Hadd halljuk hát, mi az az új tudomány, amit te hirdetsz?
20
Hiszen te valami újdonsült dolgot suttogsz a fülünkbe! Szeretnők tudni, hogy mi az?
21
Mert egész Aténnek s az ottlakó idegeneknek újdonságmondás vagy hallás volt egyetlen gyönyörűségük.
22
Erre Pál az Areopágusz közepére állva, megszólalt: Aténi férfiak! Látom, hogy ti valóban istenes nép vagytok.
23
Jártomban-keltemben ugyanis szentségeiteket nézdelve, többek közt egy olyan oltárra akadtam, melyre az volt írva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Nos hát, akit ti
24
ismeretlenül tiszteltek, én éppen azt hirdetem tinéktek.Az Isten, aki a világot mindenestül együtt teremtette, a menny és föld Ura, kézzelcsinált templomban nem lakik.
25
Nem is szorul emberkéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek, életet, leheletet s mindent.
26
Az ő műve az is, hogy az embereknek egy vérből származott nemzetsége lakja a kerek föld színét s ő szabja ki azok életének pontos idejét és lakóhelyüknek határát,
27
hogy keressék az Urat, ha kitapogathatnák, vagy megtalálhatnák, bár nincs messze egyikünktől sem.
28
Mert mi ő benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint egyik-másik költőtök is mondta: „Mi is az ő nemzetsége vagyunk.\
29
Ha tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, emberi kéz vagy ész művéhez hasonló.
30
De az Isten a tudatlanság eme korát elnézvén, most mindenütt, mindenkinek a megtérést hirdeti,
31
sőt a napot is kitűzte, amelyen igaz ítéletet tart széles e világon az általa kirendelt férfiú által, aki mellett mindenki előtt bizonyságot tett, mikor a halálból feltámasztotta őt.
32
A holtak feltámadásának hallatára azonban egyesek kigúnyolták, mások meg azt mondták: E felől majd máskor hallgatunk meg.
33
Erre aztán Pál ott hagyta őket.
34
De néhány férfiú hozzácsatlakozott és hívő lett, köztük az areopagita Dénes is, valamint egy Damaris nevű nő s velük együtt mások.
← Chapter 16
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 18 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28