bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Acts 28
Acts 28
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 27
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
1
A kimenekülés után tudtuk meg, hogy a szigetet Melitének hívják.
2
A barbár lakosok szokatlanul emberséges bánásmódban részesítettek. Tűzet raktak és a fenyegető eső s hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.
3
De mikor Pál egész nyaláb gallyat szedegetve, azt a tűzre tette, egy, a melegtől feléledt vipera, kimászva, a kezére tekerődzött.
4
A barbárok pedig a kezén csüngő, csúszó-mászó féreg láttára, összesúgtak: Ez az ember bizonyosan gyilkos: a tengerből kimenekült ugyan, ámde a sors keze mégis utolérte.
5
Ö azonban azt a férget lerázta a tűzbe s semmi baja sem lett.
6
Pedig azok azt hitték, megdagad s egy pillanat s holtan esik össze. Vártak is egy jó ideig, de látván, hogy semmi baja sem lett, mást gondolva, azt mondták, hogy Isten.
7
E környék táján volt a sziget főemberének, Publiusnak a birtoka, ő is szívesen fogadott minket s három napon át élveztük vendégszeretetét.
8
Eközben történt, hogy Publius atyját hideglelés és vérhas gyötörte. Pál meglátogatta, imádkozott és kezét rátéve, meggyógyította őt.
9
Erre aztán a sziget többi betege szintén hozzáfordult s meggyógyultak.
10
Ezek is nagy tisztességben részesítettek bennünket s mikor útra keltűnk, minden szükséges dologgal elláttak.
11
Három hónap múlva tudniillik a szigeten telelt alexandriai hajók egyikén a \Dioszkurok\-on tovább eveztünk,
12
s eljutva Szirakúzába ott maradtunk három napig.
13
Onnan egy kis kerülővel megérkeztünk Régiumba. Egy napba telt, míg déli szél támadt, s a rákövetkező nap Puteoliba jutottunk.
14
Itt már testvérekre találtunk, akik kérten-kértek minket, hogy maradjunk náluk egy hétig, s így érkeztünk meg Rómába.
15
A testvérek hírt hallván felőlünk elénk jöttek onnét is egész Appiiforumig és Tresztabernéig. Pál meglátván őket hálát adott az Istennek s neki bátorodott.
16
Mikor aztán Rómába érkeztünk, a százados átadta a foglyokat a helyőrség parancsnokának. Pálnak pedig mgengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
17
Harmadnapra Pál magához hívatta a zsidók elöljáróit, s mikor azok összegyűltek, azt mondotta nékik: Testvérek! Nem vétettem ugyan a nép és az ősi hagyományok ellen, de azért Jeruzsálemben mégis foglyul adtak a rómaiak kezébe.
18
Kihallgatás után elakartak bocsátani mert halálra méltó bűnt nem találtak bennem,
19
a zsidók tiltakozása miatt azonban a császárhoz kellett fellebbeznem, de nem azért, mintha népem ellen akartam volna vádat emelni.
20
Ez az az ok, amiért én ide kérettelek titeket, hogy lássalak és beszéljek veletek. Mert ezt a bilincset Izrael reménységéért hordozom.
21
Erre azok ezt felelték neki: Júdeából nem jött levél hozzánk rólad, onnan való testvér sem köszönt be hozzánk, aki rosszat jelentett, vagy mondott volna felőled.
22
Hadd halljuk hát te tőled miként gondolkodol? Mert erről a pártról tudjuk, hogy mindenütt támadják.
23
Ki is tűztek néki egy napot és akkor nagyobb számban jöttek szállására, ő pedig hatalmas beszédben tárgyalta az Isten országának dolgát és reggeltől estig mind csak azon buzgólkodott, hogy a Mózes törvényéből meg a prófétákból merített érvekkel megnyerje őket Jézusnak.
24
Egyesek hittek is szavának, mások azonban nem hittek.
25
És épp mikor Pál fejükre olvasta az igét: Jól mondta a Szent Lélek Ézsaiás, a próféta által atyáitoknak
26
keresd fele néped és add tudtukra, Van fületek és nem figyeltek, van szemetek és nem látok.
27
Megátalkodott egy nép ez! A fülét bedugta, A szemét behunyta, Hogy szeme ne lásson, A füle ne halljon. Szíve ne érezzen, meg ne térjen, Hogy meg ne gyógyítsam.
28
Tudjátok meg tehát, hogy az Isten ez üdvözítő kegyelme a pogányoknak szól. Azok majd meg is hallgatják.
29
Ezt mondotta és erre a zsidók távoztak s maguk között nagy vitába keveredtek.
30
Pál pedig még két esztendeig maradt a maga bérelt szállásán és szívesen fogadta mindenik látogatóját.
31
Közben hirdette az Isten országát s tanította az Úr Jézus Krisztus dolgait, teljes bátorsággal s akadálytalanul.
← Chapter 27
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28