bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Acts 26
Acts 26
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 25
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 27 →
1
Erre azt mondta Agrippa Pálnak: Megengedjük, hogy védd magad. És Pál, kezét felemelve, elmondta védőbeszédét.
2
Boldog vagyok, Agrippa király, hogy én ma, a zsidóknak összes én ellenem emelt vadjaira te előtted felelhetek.
3
Mert te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Kérlek tehát, hallgass meg engem kegyesen.
4
Hogy folyt le életem kora ifjúságom óta az én népem közt Jeruzsálemben, - minden zsidó tudja,
5
hisz régtől ismernek. S ha meg van a hajlandóság bennük, be kell vallaniok, hogy mint farizeus, vallásunknak legszigorúbb pártjával tartottam.
6
Most is a mi atyáinknak adott isteni ígéret reménysége miatt állok törvény előtt.
7
E remény a mi tizenkét törzsünk hő vágya, - azért esedeznek mind éjjel, mind nappal szüntelen. E remény miatt ért engem is, Agrippa király, a zsidóknak vádja.
8
Dehát olyan hihetetlen néktek, hogy az Isten a holtakat feltámasztja?
9
Megvallom, egykor magam is kötelességnek tartottam síkra szállni ama názáreti Jézus neve ellen.
10
Meg is tettem ezt Jeruzsálemben és kezemben a főpapok felhatalmazásával, nem egy szentet börtönbe vetettem, sőt kivégzésükhöz szavazatommal hozzájárultam.
11
És zsinagógáról-zsinagógára járva, akárhányszor meggyötörtem őket s káromló szót csaltam ki belőlük, - mi több, féktelen dühömben idegen földön is megkergettem őket.
12
E közben történt, hogy mikor utamat, a főpapok felhatalmazása és megbízása alapján, Damaszkusznak vettem,
13
úgy déltájban az úton, oh király, észrevettem, hogy engemet s útitársaimat a nap fényénél is fényesebb égi világosság sugárözöne vesz körül.
14
S hogy mindnyájan földre rogytunk, héber nyelven ez a szózat hangzott felém: Saul, Saul! Miért üldözsz engemet? Kár néked az ostorhegye ellen rugdalóznod.
15
Erre megkérdeztem: Uram! Ki vagy? Azt felelte: Én, akit te üldözsz, Jézus vagyok.
16
Kelj fel és állj talpra, mert én azért jelentem meg néked, hogy annak, amit láttál s amit még láttatok veled, szolgájává s tanújává avassalak téged.
17
Kiragadtalak e nép s a pogányok közfül, akikhez most elküldelek,
18
hogy megnyisd szemüket s hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán birodalmából az Istenhez térve, a bennem való hit által megnyerjék a bűnök bocsánatát és a szentek örökségét.
19
Azért, óh Agrippa király, nem szegültem ellene az égi látomásnak,
20
hanem először Damaszkusz és Jeruzsálem lakóinak, aztán egész Júdeának és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek Istenhez és éljenek egyszeremind megtéréshez méltó életet.
21
Ezért fogtak meg engem a zsidók a templomban, ezért akartak megölni.
22
De az Isten eddig megsegített s most itt állok, mint tanú, kicsinyek és nagyok előtt és nem ejt ki ajkam egy szót sem azokon kívül, amikről a próféták és Mózes eleve megjövendölték, hogy beteljesednek,
23
vagyis, hogy a Krisztus szenvedésnek lesz kitéve, s hogy mint a halálból való feltámadásnak zsengéje, világosságot fog terjeszteni e nép és a pogányok közt.
24
Így védte magát Pál. De Festus rárivallt: Bolond vagy Pál. A sok betű megőrjített.
25
Pál azonban így válaszolt: Én bolond nem vagyok, nemes Festus, az igazság és józanság igéit hirdetem.
26
És akihez nyíltan szólok, a király megérti beszédem, mert tudom, hogy mindez nem ismeretlen előtte, hisz ez nem afféle tereiére dolog.
27
Agrippa király hiszesz a prófétáknak? Ugyebár hiszesz?
28
És Agrippa Pálhoz fordulva szólt: Bizony kis híja, s rábírsz, hogy keresztyénné legyek.
29
Pál válaszolt: Istenemre! szeretném, ha akár kicsi, akár nagy fáradság árán, nemcsak te egy magad, hanem azok is, akik ma hallgatnak, ezt a bilincset kivéve, osztozkodnának sorsomban.
30
Ezt mondta s a király és a helytartó, aztán Berenike s egész társaságuk felkelt
31
s távozásuk közben egymással beszélgetve, megjegyezték: Ez az ember halálra, avagy fogságra méltó dolgot nem művelt.
32
Sőt Agrippa azt mondta Festusnak: Ezt az embert, ha nem fellebbez a császárhoz, el lehetett volna bocsátani.
← Chapter 25
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 27 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28