bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Acts 7
Acts 7
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 8 →
1
S szólt a főpap: Csakugyan így volt?
2
Ő így felelt: Testvérek és atyák! Hallgassatok meg. A dicsőség Istene a mi atyánknak, Ábrahámnak, még mielőtt Háránba költözött, megjelent Mezopotámiában
3
s azt mondta: Hagyd el hazádat s házadat s menj arra a földre, amelyet én mutatok néked.
4
El is hagyta a kaldeusok országát és Háránban telepedett le. Majd atyja halála után kihozta onnét e földre, ahol most laktok.
5
De egy talpalatnyi örökrészt sem adott néki abból, hanem megígérte, hogy néki s utána magvának birtokába adja, bár gyermeke nem volt.
6
S az Isten azt is megmondta, hogy az ő magva zsellér lesz idegen földön, leigázzák, sanyargatják négyszáz esztendeig.
7
De én - úgymond - azt a népet, melynek rabszolgái lesznek, megítélem s aztán kiköltöznek s engemet szolgálnak e helyen.
8
S megkötötte vele a körülmetélkedés szövetségét; így született fia Izsák, akit nyolcadnapra körülmetélt s Izsák fia Jákob és Jákob fiai, a tizenkét ősatya.
9
Az ősatyák azonban csupa irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,
10
s kiszabadította minden nyomorúságából s felruházta kedvességgel s bölcsességgel, Fáraó, az egyiptomi király előtt, aki reábízta Egyiptomnak egész házának kormányát.
11
Ekkor éhség s nagy ínség lett Egyiptom s Kánaán egész földjén; atyáinknak nem volt mit enniük.
12
De Jákob a hírre, hogy Egyiptomban gabona kapható, odaküldte tüstént atyáinkat.
13
A második alkalommal azonban felismerték Józsefet a testvérei. Fáraó pedig rájött a József származására.
14
Erre József magához hívatta atyját, Jákobot, s az ő hetvenöt lélekre menő egész nemzetségét.
15
S Jákob lement Egyiptomba és ott halt meg ő is s a mi atyáink is.
16
Sikembe vitték át és abba a sírba helyheztették őket, amelyet Ábrahám a sikemi Emór fiaitól ezüst pénzen vett meg.
17
Az Ábrahámnak tett isteni ígéret napja már közelgett. A nép növekedett s sokasodott Egyiptomban,
18
míg más király nem ült a trónra, aki nem ismerte Józsefet.
19
Ez a mi népünket gyűlölvén, oly gonoszul sanyargatta atyáinkat, hogy kitették csecsemőiket, hogy életbe ne maradjanak.
20
Ekkor jött a világra Mózes, az Isten gyönyörűsége. Három hónapon át az atyai házban nevelték
21
és mikor kitették, a Fáraó lánya magához vette őt s saját fiaként nevelte.
22
Megoktatták az egyiptomiak minden bölcsességére s szóban, tettben hatalmas ember lett belőle.
23
Negyvenéves volt már mikor eszébe jutott, hogy meglátogatja véreit, Izrael fiait.
24
S látván, hogy egyikkel igazságtalanul bánnak, segítségére sietett s az egyiptomit leütvén, megbosszulta a megnyomorgatottat.
25
Azt hitte, megértik vérei, hogy az Isten az ő keze által munkálja szabadságukat, de azok nem értették meg.
26
Másnap meg épp olyankor jelent meg köztük, mikor veszekedtek. Ki akarta őket békíteni, mondván: Emberek! Testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?
27
De az, aki a felebarátját jogtalanul bántalmazta, félrelökte, mondván: Ki tett téged vezérünkké és bíránkká?
28
Talán bizony engem is le akarsz ütni, ahogy tegnap leütötted azt az egyiptomit?
29
Erre Mózes elmenekült, s mint jövevény, Midián földjén lakott, ahol két fia született.
30
Negyven év múlva azonban az Úrnak angyala megjelent néki a Sinai hegy pusztájában egy égő csipkebokorban.
31
Mózes csodálkozott e látványon. S amint odament, hogy megszemlélje, az Úr így szólt hozzá:
32
Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám Istene, Jákob Istene és Izsák Istene. Mózes megremegett, s nem mert odanézni.
33
Az Úr azonban megszólalt: Old le a sarudat! Szent föld az, ahol állsz.
34
Látván láttam Egyiptomban az én népemnek kínszenvedését, hallottam nyögését s leszállottam szabadításukra. Állj elő! Én téged most Egyiptomba küldlek.
35
Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: Ki tett téged vezérünkké és bíránkká? - ezt küldte az Isten vezér s szabadító gyanánt a csipkebokorban néki megjelent angyalnak általa.
36
Ő hozta ki őket, ő tett csodákat, jeleket Egyiptomnak földén, a Vörös tengernél, a pusztában negyven esztendőn át.
37
Ez a Mózes mondta az Izrael fiainak; Prófétát támaszt az Úr tinéktek véreitek közül, amilyen én vagyok, arra hallgassatok.
38
Ő tanácskozott a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és atyáinkkal; ő vette az életnek igéit, hogy velünk közölje.
39
De atyáink nem hallgattak reá, hanem megvetették s visszasírták Egyiptomot azt mondván Áronnak:
40
Csinálj nékünk isteneket s azok vezessenek, mert, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki minket Egyiptom földjéről kihozott, nem tudjuk.
41
S kiformáztak ama napokban egy bikabornyút és áldoztak a bálványnak s gyönyörködtek kezük munkájában.
42
Az Isten azonban elfordult tőlük s hagyta, hadd imádják az ég csillagait, amint meg van írva a próféták könyvében: Izrael háznépei Áldoztatok-e énnékem Leölt barmot a pusztában negyven esztendőn át?
43
Sőt inkább körűlhordoztátok a Móloknak sátrát S a ti istenieknek, Romfának csillagát, Az imádás végett faragott képeket. Számkivetlek azért Babilonon is túl.
44
A szövetség sátora atyáinknál maradt a pusztában, annak rendelése szerint, aki meghagyta Mózesnek, készítse el azt a látott mintára.
45
Ezt a mi atyáink átvették és be is vitték Józsuéval a pogányok elfoglalt birodalmába, akiket az Isten atyáink elől elűzött s övék volt az egész Dávid idejéig.
46
Az Istennek e kegyeltje aztán esedezett, vajha hajlékot találna Jákob Istenének,
47
Salamon pedig házat épített néki.
48
De a felséges Isten kézzel csinált házakban nem lakik, amint a próféta mondja:
49
A menny az én trónom, A föld pedig lábamnak zsámolya. Milyen házat építetek nékem? mondja az Úr, S melyik az én nyugvóhelyem?
50
Nem az én kezemnek alkotása mindez?
51
Nyakas, körülmetéletlen szívű s fülű népség! Ti éppen mint atyáitok, mindig lázongotok a Szent Lélek ellen.
52
Melyik prófétát nem üldözték a ti atyáitok? Azokat is ők ölték meg, akik amaz Igaz jöttét eleve hirdették. S ti most annak árulói és gyilkosai lettetek,
53
ti, akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok s nem tartottátok meg.
54
Ennek hallatára megdühödtek s fogaikat csikorgatták reá.
55
Ő azonban tele Szent Lélekkel, az égre tekintve, látta Isten dicsőségét és az Isten jobbján álló Jézust.
56
S megszólalt: Látom a nyílt eget és az Isten jobbján álló emberfiát.
57
Erre azok iszonytató lármát csapva, fülüket befogták s közös akarattal rárontva,
58
a városból kiűzték s megkövezték őt. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lábához rakták a felső ruháikat.
59
És míg a kő Istvánra hullt, ő így imádkozott: Uram Jézus! Vedd fel magádhoz lelkemet.
60
Aztán térdre rogyott és hangosan felkiáltott: Uram! Ne ródd fel nékik ezt a bűnt! S ezt mondván elaludt.
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 8 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28