bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Luke 18
Luke 18
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 17
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 19 →
1
S példázatot mondott nékik a szüntelen való imádkozás és munkálkodás szükségességéről.
2
Volt egy bíró bizonyos városban, aki Istent nem félt, embert nem becsült.
3
S volt egy özvegyasszony is abban a városban, aki ezzel a kéréssel állított be hozzá: Szabadíts meg az ellenségemtől!
4
De az egyideig vonakodott, hanem aztán így okoskodott magában: Igaz, hogy Istent nem félek, embert nem becsülök,
5
de mert terhemre van ez az özvegyasszony, eligazítom a dolgát, hogy ne járjon örökösen a nyakamra s ne zaklasson engem.
6
Halljátok - szólt az Úr - e hamis bíró szavát!
7
S az Isten ne szabadítaná meg éj s naphosszat hozzáesdő kiválasztottait s ne törődnék velük?
8
Bizony mondom néktek: Megszabadítja hagyhamar! De vajh', ha az ember fia eljön, talál-e hitet a földön?
9
Egyeseknek pedig, akik igaz voltukban elbizakodtak lenéztek, ezt a példázatot mondta:
10
Két ember ment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
11
A farizeus kiállt és így imádkozott magában: Isten! Hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint mások, - ragadozó, gonosztevő, házasságtörő vagy mint ez a vámszedő is.
12
Hetenként kétszer böjtölök és tizedet adok minden vagyonomból.
13
A vámszedő ellenben félreállt s fel sem merte vetni a szemét az égre, hanem mellét verve, így szólt: Isten! Irgalmazz nékem, bűnösnek.
14
Bizony mondom néktek: Ez tért vissza megigazítva házába s nem amaz. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik.
15
Eközben a kis gyermekeket is oda hozták hozzá, hogy megáldja őket. Ezt látva, a tanítványok rájuk támadtak.
16
De Jézus magához szólítván őket, azt mondta Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket s ne tiltsátok el őket éntőlem. Ilyeneké az Isten országa.
17
Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja, mint a kis gyermek, az Isten országát, soha nem jut abba.
18
Ezután egy elöljáró kérdezte meg tőle: Jó mester! Mit tegyek, hogy örökké éljek?
19
Jézus azt felelte néki: Miért mondasz jónak engemet? Nincs jó, csak egy: az Isten
20
Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot! Ne ölj Ne lopj! Ne tégy hamis tanúbizonyságot! Tiszteld atyádat és anyádat!
21
Erre az így felelt: Mindazt megtartottam ifjúkorom óta.
22
Ezt hallva, azt mondotta néki Jézus: Még egy fogyatkozásod van. Add el mindenedet és oszd szét a szegények közt, akkor mennyei kincsed lesz.
23
Aztán jer s kövess engemet. De az ifjú ennek hallatára nagyon szomorú lett, mert igen gazdag volt.
24
Jézus pedig látván az ő nagy szomorúságát, azt mondta: Mily nehezen jutnak be a gazdagok a mennyországba!
25
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mintsem a gazdagnak Isten országába jutni.
26
Most aztán a hallgatók kérdezték: akkor hát ki üdvözülhet?
27
Azt felelte: Ami lehetetlen az embernél, lehetséges az Istennél.
28
Erre meg Péter szólalt fel: Lásd, mi mindenről lemondtunk s követtünk tégedet.
29
Ő azonban azt felelte nékik: Bizony mondom néktek: nincs olyan egy sem, aki elhagyja házát, szüleit, testvéreit, feleségét avagy gyermekeit az Isten országáért,
30
hogy ne nyerne százszorta többet ezen a világon, a jövendő világban pedig örök életet.
31
Aztán magához vette mind a tizenkettőt és azt mondta nékik: Most már felmegyünk Jeruzsálembe s beteljesül mindaz, amit a próféták az emberfiáról megírtak.
32
Átadják a pogányoknak, megcsúfolják, meggyalázzak, leköpdösik,
33
megostorozván, megölik, de harmadnapon feltámad.
34
Ők azonban ebből egy szót sem értettek. Ez a kijelentés titok maradt ő előttük, nem fogták fel a beszéd értelmét.
35
Mikor pedig közeledelt Jerikóhoz, egy vak ember aki az út mellett ült s koldult,
36
hallván, hogy a nép arra tart, tudakolta, mi légyen az?
37
Azt felelték néki, hogy a názáreti Jézus jön erre.
38
És ő felkiáltott, mondván: Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!
39
Az elülmenők azonban csitították, hogy hallgasson, de az annál jobban kiáltozott: Dávid fia! Könyörülj rajtam!
40
Jézus megállt s megparancsolta, hogy vezessék hozzá. S mikor már közelébe ért,
41
megkérdezte: Mit kívánsz tőlem? így válaszolt: Uram! Azt, hogy lássak.
42
Jézus pedig azt mondotta néki: Láss! A te hited megtartott tégedet.
43
És azonnal megjött a szeme világa s Istent dicsőítve, követte őt, s az egész nép, e dolog láttára, dicsőítette az Istent.
← Chapter 17
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 19 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24