bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Luke 19
Luke 19
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 18
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 20 →
1
S bement és átvonult Jerikón.
2
Bizonyos Zakeus nevü férfiú, aki a vámszedők feje s gazdag ember volt, szintén szerette volna látni, melyik a Jézus,
3
de a néptől nem láthatta, mert kis emberke volt.
4
Előre futott hát s felmászott egy szederfára, hogy meglássa, mivel arra kellett elmennie.
5
De Jézus, mikor odaért, feltekintett és megpillantván őt, azt mondotta néki: Zakeus! Jer le gyorsan! Ma nálad kell megszállanom.
6
S lejött gyorsan s örvendező szívvel fogadta Jézust házába.
7
Ezt látva, mindnyájan zúgtak s azt mondták: Bűnös embernél szállott meg.
8
Zakeus azonban előállt és így szólt az Úrhoz: Most már Uram, vagyonomnak felét odaadom a szegényeknek s ha valakit megzsaroltam, négyszeresen kárpótolom.
9
Jézus azt felelte néki: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Ő is Ábrahámnak fia.
10
Mert az emberfia azért jött, hogy keresse s megmentse, ami elveszett.
11
Aztán, beszédét folytatva, a hallgatóknak még egy példázatot modott, mert már közel volt Jeruzsálemhez és azok azt hitték, hogy az Istennek országa azonnal megjelen.
12
Egy bizonyos előkelő ember - úgymond - elment messze földre, hogy királyságot szerezve térjen újra vissza.
13
Előhívatta hát tíz szolgáját és tíz mínát adott nékik, ezt mondván: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!
14
Polgártársai azonban gyűlölték s követséget küldöttek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen!
15
Mikor aztán a királyságot megnyerve, újra visszatért, hivatta ama szolgáit, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, ki mennyit nyert.
16
Jött az első s jelen tette: Uram! A te mínád tíz mínát nyert.
17
Azt mondta rá: Jól van én jó szolgám! Mert a kevésen hű voltál, légy tíz város ura.
18
Jött a második is s jelentette; Uram! A te mínád öt minát nyert.
19
Ennek is azt mondta: Légy te is öt város ura.
20
Végre jött a harmadik is s jelentette: Uram! Itt a mínád! Keszkenőbe kötve, megőrzöttem,
21
mert hát féltem tőled, mivel kegyetlen ember vagy. Elveszed, amit nem te szereztél, learatod, amit nem te vetettél.
22
Ennek meg azt mondta: Gonosz szolga! Saját szavadon foglak meg. Tudtad, hogy szívtelen vagyok. Elveszem, amit nem én szereztem, learatom, amit nem én vetettem.
23
Nos - hát miért nem adtad a bankba pénzemet s én megjövet kamatostúl kaptam volna vissza?
24
S odaszólt az ott állóknak: Vegyétek el tőle azt a mínát és adjátok annak, akinek már tíz minája van.
25
Azok azt felelték néki: De hisz, Uram, annak már tíz mínája van!
26
S ő válaszolt: Bizony mondom néktek: akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
27
Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide és öljetek rakásra a szemem láttára.
28
Ezt mondta s tovább ment Jeruzsálem felé.
29
Mikor aztán Betfágéhez és Betániához közeledett, az olajfák hegyéné! elküldte két tanítványát,
30
mondván: Menjetek el a veletek szemben fekvő faluba. Bemenetkor találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha ember nem ült. Oldjátok el s vezessétek ide;
31
Ha pedig valaki kérdőre vonna, hogy mért oldjátok el? - mondjátok meg néki, hogy az Úrnak van szüksége rá.
32
El is mentek a küldöttek s úgy találták, amint mondta nékik.
33
S tényleg mikor eloldották azt a szamárcsikót, kérdőre vonták őket annak a gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34
De ők azt felelték: Az Úrnak van szüksége rá!
35
És elvezették Jézushoz s felsőruháikat rávetvén a szamárcsikóra, Jézust ráültették.
36
S menetközben felsőruháikat leterítették az útra.
37
Mikor pedig már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványoknak egész serege örömében hangos szóval dicsérni kezdte az Istent a látott csodadolgokért,
38
ezt mondván: Áldott, aki az Úr nevében jön, a király, Békesség a mennyben, dicsőség a magasságban!
39
Erre néhány farizeus a sokaság közül azt mondotta néki: Mester! Némítsd el tanítványaidat!
40
De ő azt felelte nékik: Bizony mondom néktek: ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg.
41
S amint közeledett s meglátta a várost, - megsiratta,
42
mondván: Vajha tudnád, legalább a mai napon, mi szolgál békességedre; de titok az most még te előtted.
43
Mert eljön majd az az idő, mikor ellenségeid körülsáncolnak, körülkerítenek, mindenfelől szorongatnak,
44
eltörölnek fiaddal együtt a földnek színéről és nem hagynak követ-kövön benned, mivel az isteni kegyelem napjait észrevétlen hagytad tovatűnni magad felett.
45
Aztán bement a templomba s kiűzte azokat, akik abban vásárt csaptak,
46
ezt mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig rablóbarlangot csináltatok abból.
47
Es tanított nap-nap után a templomban. A főpapok, írástudók s népvének azonban vesztére törtek,
48
de nem tudták mitévők legyenek, mert az egész nép rajta csüngött s rá hallgatott.
← Chapter 18
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 20 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24