bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Luke 8
Luke 8
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 7
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 9 →
1
Eztán városról városra, faluról falura vándorolt, prédikált s hirdette az Isten országának evangéliomát. A tizenkét tanítvány
2
és egynehány gonosz lélekből és betegségből meggyógyított asszony kísérte. Köztük volt az a Mária, másik nevén Magdolna is, akiből hét ördög ment ki
3
továbbá Johanna, Kuzának, Heródes udvarmesterének felesége, Zsuzsanna és sok más asszony, akik javaikat megosztották vele.
4
S mikor tengernyi nép gyülekezett össze s egyik város a más után odatódult hozzá, példázatot mondott:
5
A magvető - úgymond - vetni ment. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett. Eltaposták s az égi madarak felették.
6
Némelyik meg köves helyre esett s mikor kikelt, nedvesség híján elszáradt.
7
Némely pedig tövis közé esett és mikor a tövis vele együtt megnőtt, elfojtotta.
8
Némelyik azonban a jó földbe esett s mikor megnőtt, százszor annyi magot adott. Ezt mondván fennhangon így szólt: akinek halló füle van, hallja!
9
Erre a tanítványai megkérdezték őt: Mi e példázat értelme?
10
És ő azt felelte: Néktek megadatott a tehetség, hogy megértsétek az Isten országának titkait, a többieknek ellenben csak példázat való, hogy bár látnak, mégse lássanak s bár hallanak, mégse értsenek.
11
A példázat értelme ez: A mag az Isten igéje.
12
Az útfélre vetett mag: akik hallgatják ugyan az igét, de aztán az ördög ott terem s kikapja szívükből az igét, hogy ne higyjenek s ne üdvözüljenek.
13
A köves helyre vetett mag: akik meghallgatják, sőt örömmel fogadják ugyan az igét, de az nem ver gyökeret ő bennük. Hisznek ideig óráig, a kísértés idején azonban elbuknak.
14
A tövis közé vetett mag: akik hallgatják ugyan az igét, hanem aztán odébb állnak s az élet gondjába, gazdagságába, gyönyörébe fúlva, gyümölcsöt nem hoznak.
15
A jó földbe vetett mag pedig: akik a hallott igét nemes és jó szívükbe vésve, megőrzik s állandóan gyümölcsöznek.
16
Senki sem borítja le a meggyújtott mécset, nem is dugja az ágy alá, hanem beteszi a mécstartóba, hogy a belépők lássák a világosságot.
17
Nincsen olyan rejtett dolog, amire rá ne jönnének, nincs olyan titok sem, ami ki ne tudódnék s napfényre ne jönne.
18
Ügyeljetek azért az igehallgatás módjára, mert akinek van, annak adatik s akinek nincs, attól az is elvettetik, amiről gondolja, hogy övé.
19
Eközben az anyja és a testvérei keresték, de a sok nép miatt nem tudtak hozzáférkőzni.
20
Jelentették tehát néki: Anyád s testvéreid kint állanak s szeretnének látni.
21
Ő azonban azt felelte nékik: Ezek az én anyám s testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják s megtartják.
22
Egyik napon hajóra szálit tanítványaival és azt mondta nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára! S elindultak.
23
De amíg azok eveztek, ő elaludt. Eközben nagy szélvész csapott le a tóra, megmerültek s veszedelemben forogtak.
24
Odamentek tehát hozzá és felköltötték őt, mondván: Mester! Elveszünk! Erre felkelt s megdorgálván a szelet s a hullámot, azok lecsillapodtak és csend lett.
25
Nékik pedig azt mondotta! Hová lett a ti hitetek? Ők pedig nagy ijedségükben, álmélkodva kérdezték egymástól: Kicsoda ez, hogy a szélnek s víznek egyaránt parancsol s engedelmeskednek néki?
26
S kikötöttek a gadaraiaknak Galileával szemben fekvő földjén.
27
De alig lépett ki a partra, egy régtől ördöngös ember jött elébe a városból. Ruhát nem türt; háznál nem maradt meg, sziklasirokban tanyázott.
28
De mikor Jézust meglátta, egy nagyot kiáltva, térdre hullt előtte s harsány hangon így szólt: Mi közünk egymáshoz Jézus, a Felséges Istennek fia? Kérlek ne gyötörj engemet!
29
Ő ugyanis ráparancsolt a tisztátalan lélekre, hogy takarodjék ki belőle. Mert már régóta rángatta, és ha láncra kötve és békóba verve őrzették, a köteléket széttépte s az ördög a pusztába hajtotta.
30
Jézus megkérdezte: Mi a neved? És az így válaszolt: Légió! Sok ördög bujt ugyanis beléje,
31
s azok kérve kérték, ne küldje le őket az alsóvilágba.
32
Ott a hegyen épp egy egész csürhe disznó legelészett. Arra kérték tehát, engedje meg, hogy azokba mehessenek. És ő megengedte.
33
Hanem, amint az ördögök kimentek belőle és megszállták a disznókat, a csürhe lerohant a meredekről a tóba s belefúlt.
34
Ezt látva, a kanászok szanaszét futottak s megvitték az eset hírét a falvakba s városokba.
35
A nép kiment, hogy lássa, mi történt és mikor Jézushoz értek és látták, hogy az az ember, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszéhez térve ül Jézus lábánál, megijedtek.
36
A szemtanuk pedig elbeszélték nékik, hogy az ördöngös, hogyan gyógyult meg.
37
Erre a gadaraiak egész vidékének lakossága kérve kérte őt, hogy távozzék tőlük, mivel igen nagyon féltek. Hajóra szált tehát s viszszafelé indult.
38
De az az ember, akiből az ördögök kimentek, szintén kérte, hogy vele mehessen. Jézus azonban elküldte, ezt mondván:
39
Menj haza és mondd el, mely nagy dolgot cselekedett az Isten teveled. El is ment s hirdette egész városszerte, mely nagy dolgot cselekedett Jézus ővele.
40
A nép örömmel fogadja a hazatérő Jézust, mert mindnyájan várták.
41
S ím egy Jairus nevű ember, a zsinagóga feje, jött s lerogyva Jézus lába elé, kérve kérte, térjen be házába,
42
mert egyetlen, körülbelül tizenkétéves leánya haldoklik. Útközben a nép szorongatta őt
43
S egy tizenkét év óta vérfolyásos asszony, akit, bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senkisem tudott meggyógyítani,
44
hozzá férkőzve, hátulról megérintette ruhája szegélyét s tüstént elállott a vérfolyása.
45
Jézus azonban megszólalt: Ki érintett engem? S minthogy azt mindnyájan tagadták, Péter és társai feleltek: Mester! A nép nyom és szorongat tégedet és te mégis azt kérdezed: Ki érintett engem?
46
De Jézus azt mondta: Valaki megérintett engem, mert éreztem, hogy isteni erő áradt ki belőlem.
47
Az asszony látván, hogy nem maradt titok a dolga, remegve előállt, leborult előtte és elmondta az egész nép előtt, miért érintette meg őt és hogy miképp gyógyult meg azonnal.
48
Ő pedig azt mondta néki: Leányom! A te hited megtartott tégedet! Menj el békességgel.
49
Még beszéli, mikor a zsinagóga fejének egyik embere jött és jelentette néki: Leányod meghalt! Ne fáraszd a Mestert!
50
Jézus azonban ezt halván azt felelte néki: Ne telj, csak higyj s ő mentve lesz!
51
Mikor aztán belépett a házba, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leány atyját s anyját.
52
Mindannyian keservesen siratták a lánykát. De ö azt mondotta: Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik.
53
S kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54
Ő azonban megfogta a leány kezét és fennszóval azt mondta: Leányom, kelj fel!
55
És annak lelke visszatért és azonnal felkelt. Ő pedig megparancsolta, hogy adjanak néki enni.
56
S a szülei álmélkodtak. Ö azonban rájuk parancsolt, hogy ne szóljanak senkinek sem arról, ami történt.
← Chapter 7
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 9 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24