bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
/
Luke 20
Luke 20
Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 21 →
1
Egyik napon pedig, mikor a templomban a népet oktatta és az evangéliomot hirdette, előálltak a főpapok a vénekkel együtt
2
és kérdőre vonták őt: Mond meg nékünk, micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket s ki adta néked ezt a hatalmat?
3
És ő azt felelte nékik: Én is kérdek egyet tőletek: mondjátok meg nékem:
4
János avatása a menyből avagy emberektől való volt-e?
5
Erre azok maguk között ilyenformán tanakodtak: Ha - úgymond - azt mondjuk: a menyből, rámondja: miért nem hittetek hát néki?
6
Ha pedig azt mondjuk: emberektől, - az egész nép agyonkövez minket, mert ők Jánost prófétának tartják.
7
Azt felelték tehát, hogy nem tudják, honnét van.
8
Jézus viszont azt mondotta nékik: Úgy én sem mondom meg, micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
9
S elmondta a népnek ezt a példázatot: Egy ember szőlőt ültetett s szölőmívesek kezébe adva, elutazott jó hosszú időre.
10
De annakidején elküldte, szolgáját a szőlőmívesekhez, hogy beszedje a szőlő terméséből a neki járó részt! A szőlőmívesek azonban megverték és üres kézzel bocsátották el azt.
11
Küldött egy másik szolgát is, de azok azt is megverték s csúffátéve, üres kézzel bocsátották vissza.
12
Küldött egy harmadikat is. Azt pedig megsebesítve, kidobták.
13
Ekkor azt mondotta a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat. Ha látják, tán megbecsülik.
14
A szölőmívesek azonban, amint meglátták azt, össze súgtak-búgtak mondván: Ez az örökös! Jertek, öljük meg, hogy a miénk legyen az örökség!
15
És kidobván a szőlőből, megölték. Mit tesz most már velők a szőlő gazdája?
16
Eljön és megöli ezeket a szőlőmíveseket s a szőlőt odaadja másoknak. Erre a hallgatók azt mondták: Isten ments!
17
Ó azonban rájuk tekintve, szólt: Mit jelent hát ez az írás: Az építők megvetette kö lett a szeglet feje.
18
És aki e kőre esik, agyonzúzatik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.
19
Erre a főpapok és írástudók meg akarták fogni még abban az órában, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy e példázat róluk szólt.
20
Hanem azért szemmel tartották őt s jámborságot színlelő kémeket küldtek ki, hogy szaván fogják s a hatóság s a helytartó hatalmába adják.
21
Meg is kérdezték őt, mondván; Mester! Tudjuk, hogy helyesen beszélsz, tanítasz s nem vagy személyválogató, hanem az Istennek igaz útjára vezérelsz.
22
Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
23
Ö azonban ismervén álnokságukat, így válaszolt nékik: Mit kísértgettek engemet?
24
Mutassatok nékem egy dénárt. Kinek a képe s címe van rajta?
25
A császáré! - felelték. Erre azt mondotta nékik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.
26
S nem tudták a szaván fogni a nép előtt, hanem csodálkozva feleletén, hallgattak.
27
Aztán néhány feltámadástagadó szadduceus fordult hozzá
28
e kérdéssel: Mester! Mózes írta elénk: Ha valakinek a felesége és testvére meghal, s nem marad gyermek utána, akkor vegye el az ő testvére annak az özvegyét s nemzzen utódot a testvérének.
29
Hát volt hét fitestvér. Az első megházasodott s nem maradt gyermek utána.
30
Elvette az asszonyt a második,
31
aztán a a harmadik s ugyanígy a többi hét is, s holtuk után nem hagytak hátra gyermeket
32
Végül meghalt az asszony is.
33
Melyiké lesz már most az az asszony a feltámadáskor? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.
34
Jézus így válaszolt nékik: E világ fiai házasodnak s férjhez mennek,
35
de akik méltók a másvilág öröklésére s a halálból való feltámadásra sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek,
36
mert többé meg nem halhatnak; azok hasonlók az angyalokhoz és mint a feltámadás fiai, Isten fiai.
37
Hogy pedig a holtak feltámadnak, azt Mózes is jelzi a csipkebokorról szóló történetben, ahol az Urat Ábrahám Istenének és Jákob Istenének mondja.
38
Már pedig az Isten nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert mind néki élnek.
39
Erre egyes írástudók azt felelték néki: Mester! Ezt jól mondtad.
40
Nem is mertek többé semmit sem kérdezni tőle.
41
Most azonban ő kérdezte tőlük: Mi alapon mondják a Krisztust Dávid fiának?
42
Hiszen Dávid maga mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj jobb kezem felöl
43
Amig lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.
44
Dávid tehát Urának mondja őt. Hogy lehet akkor a fia?
45
Majd az egész népnek füle hallatára azt mondta tanítványainak:
46
Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, szeretik a piacon való köszöntéseket, a zsinagógában az első székeket, a lakomákon a főhelyet,
47
akik az özvegyek házát el harácsolják s tessék-lássák formán hosszan imádkoznak. Ezekre a legsúlyosabb büntetés vár!
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 21 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24